Több mint 9 éven keresztül kényszerültünk arra, hogy félig együtt, félig külön éljünk, úgyhogy pontosan tudom, mennyire más időnként egyedül lenni itthon.
A távkapcsolat, akár eltérő életkörülmények, akár munka miatt alakul ki, egészen más felfogást, rendszert feltételez, mint a „hagyományos” kapcsolatok. Mindegyik életformának megvan az előnye és persze a hátránya is: én most már mindkettőt sok-sok éven keresztül megtapasztalhattam.
Amikor ezt még gyermek nélkül éltük meg, sokkal könnyebb volt a dolgunk. Mindenki elvégezte a kötelező feladatait, majd jött a késő délutáni szabadidő, este pedig – jobb híján – több ezer kilométerről beszélgettünk egymással. Ott volt a hiány, a sok-sok külön megélt élmény miatti rossz érzés, de cserébe ott volt a várakozás, az izgalom és az öröm, amit minden egyes újbóli találkozás jelentett. Gyakran egyik pillanatról a másikra fel tudtuk venni a fonalat, mintha nem kellett volna heteket, hónapokat külön lennünk, máskor ez nehezebben ment. És csak fokozódott, mikor családot alapítottunk: senkinek sem volt egyszerű.
Szerencsére ez már a múlt, és mindketten jobban preferáljuk, hogy végre családként együtt tudunk élni, de azért még mindig előfordul, hogy néhány hetet külön kell töltenünk. Ilyenkor persze tornyosulnak a teendőink, de mégis kicsit frissítően tud hatni az egész életvitelre és a párkapcsolatra a távollét. Mindenkit ráébreszt arra, milyen sokat teszünk (észrevétlenül) egymásért, mennyit segítünk a másiknak hétköznap. Közben kicsit jó „egyedül” lenni, a saját kényünk-kedvünk szerint intézni a teendőket.
Mivel töltjük az időt, ha egyedül vagyunk?
Egy tanulmány éppen azt vizsgálta, mit tesznek akkor a házastársak, amikor a párjuk éppen házon kívül van – akár csak egy éjszakát, akár hosszabb időszakot.
Kiderült, hogy 66% ilyenkor arra szakít időt, hogy olyan filmeket és tévéműsorokat nézzen, amiket a másik nem szeret. Ez alighanem mindenkinek ismerős lehet. Nálunk rendszeres, hogy ha az egyikünk kimozdul a barátaival, akkor itthon sorra kerülnek a korábban elmentett filmek.
Ehhez csatlakozik további 34%, akik úgy nyilatkoztak, hogy a magányos estéken olyan recepteket próbálnak ki, amikről tudják, hogy a partnerük úgysem enné meg azokat. Persze, mindezt az egyedüllét ellenére sem önállóan fogyasztjuk el. Ugyanennyien jelölték, hogy beszélgetnek házi kedvenceikkel, vagy mélyen elmerülnek a gondolataikban, és saját magukkal folytatnak párbeszédeket.
A többségről elmondható, hogy élvezi az egyedül töltött éjszakákat, bár sokan voltak azok is (56%), akik aggódtak és kicsit féltek, nehogy baj történjen, miközben egyedül vannak otthon. Ezekhez a programokhoz én még azért hozzátenném az órákig tartó kádban ázást olvasással megspékelve és persze a nyugodt, zavartalan alvást.
Téged zavar, ha egyedül maradsz otthon?
Sok barátnőm van, akik kifejezettek ellenzik, hogy a partnerük egyedül kimozduljon, vagy úgy érzik, hogy a külön töltött idő párkapcsolatuk rovására megy, de én ennek semmilyen hátrányát nem tapasztaltam az évek során. Az énidő megtalálása felnőttkorban nagyon lényeges és fontos. Már egy-egy ilyen nap, éjszaka is hozzá tud járulni ahhoz, hogy kipihentebben, türelmesebben álljunk egymáshoz. Főleg, ha időnként nem csak külön, hanem közösen is kimozdulunk!