Biztos neked is ismerősek gyerek-és kamaszkorodból azok a problémák, amik akkoriban tönkretették a komplett hetedet, és úgy érezted, összedőlt a világ. Idővel persze átjutottál ezeken a kríziseken, és rájöttél, hogy valójában nem azon múlik a boldogságod, mint gondold rólad a padtársad. De honnan tudhatod, hogy végre eljutottál arra a kívánatos szintre, amikor már tényleg csak a valós problémákról vagy hajlandó vitatkozni? Nos, onnan, hogy az alábbiakat már szóra sem méltatod.
1/3 Igazat adsz a szüleidnek – vagy bárki másnak
A legtöbb családban egy bizonyos életkorig gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy a szüleinknek igazat adjunk. Ez leginkább kamaszkorban csúcsosodik ki, amikor a többség mindent támadásnak, formálódó személyisége elleni fellépésnek fog fel. Ebből szokott olyan helyzet adódni, hogy akkor is tovább folytatjuk a vitát, amikor már rég nincsenek érveink, esetleg magunkban igazat is adtunk a beszélgetőpartnernek. Az egónk viszont nem engedélyezi, hogy ezt elismerjük, bár azért legbelül tudjuk, hogy ez a mentalitás sem lelki békét, sem megoldást nem fog hozni.
Azonban, mikor lecseng ez az őrület, nemhogy vitatkozni nincs kedved a szüleiddel, igazat is adsz nekik. Ez néhány ember életében nem jön el, de annak általában nyomós oka van, pl. a nagyon rossz példa, amit a szülők mutattak. De a legtöbb esetben – még az igazán húzós helyzetekben is – eljutsz oda, hogy akkor sem vitatkozol, ha tudod, hogy nincs igazuk.
Elvégre sokkal könnyebb rájuk hagyni a dolgokat, mint újra és újra lefutni a felesleges köröket. Ez is a felnőtt gondolkodásmód egyik ismérve!
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!