Ha ezeken már nem állsz le vitatkozni, azt jelenti felnőttél

A legtöbb családban egy bizonyos életkorig gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy a szüleinknek igazat adjunk. Ez leginkább kamaszkorban csúcsosodik ki, amikor a többség mindent támadásnak, formálódó személyisége elleni fellépésnek fog fel. Ebből szokott olyan helyzet adódni, hogy akkor is tovább folytatjuk a vitát, amikor már rég nincsenek érveink, esetleg magunkban igazat is adtunk a beszélgetőpartnernek. Az egónk viszont nem engedélyezi, hogy ezt elismerjük, bár azért legbelül tudjuk, hogy ez a mentalitás sem lelki békét, sem megoldást nem fog hozni.

Azonban, mikor lecseng ez az őrület, nemhogy vitatkozni nincs kedved a szüleiddel, igazat is adsz nekik. Ez néhány ember életében nem jön el, de annak általában nyomós oka van, pl. a nagyon rossz példa, amit a szülők mutattak. De a legtöbb esetben – még az igazán húzós helyzetekben is – eljutsz oda, hogy akkor sem vitatkozol, ha tudod, hogy nincs igazuk.

Elvégre sokkal könnyebb rájuk hagyni a dolgokat, mint újra és újra lefutni a felesleges köröket. Ez is a felnőtt gondolkodásmód egyik ismérve!

Ez a felnőtt gondolkodásmód magasiskolája! Tényleg nehéz eljutni ide, és rengeteg embernek nem is sikerül, ami persze nem feltétlenül olyan őrült nagy baj. Vannak, akik vehemensebben védik saját magukat, nézeteiket, mások pedig magasról tesznek környezetük véleményére. Talán a kettő között van a helyes út, de ez nyilván függ az adott szituációtól, élethelyzettől is. Ami biztos, hogy ha a sértéseket, kötekedéseket nem veszed magadra, hanem higgadtan reagálsz rájuk, az kifejezetten irigylésre méltó tulajdonság.

Kiskamaszként elképzelhetetlen, hogy ne vágj vissza azonnal egy megjegyzésre, de jó, ha ezt idővel levetkőzöd, és magad mögött hagyod. Pusztán azért, mert teljesen feleslegesen idegesíted magadat mások véleményén, különösen akkor, ha azok egyértelműen rossz szándékkal érkeznek.

Teljesen mindegy, hogy ez a negatív visszacsatolás az étkezési szokásaidra, a baráti körödre, a munkádra, vagy éppen a nézeteidre vonatkozik, azt kell belátnod, hogy nem a személyedet minősíti. Ha ezt sikerül elfogadnod, akkor egyrészt óriási lépést tettél a saját lelki békéd felé, másrészt elkönyvelheted, hogy a nézeteid passzolnak az érett, felnőtt gondolkodásmód alapjaihoz.