Bájos elavultság
A Jóbarátok aligha felelne meg a mai kor követelményeinek: a főszereplők épp csak ismerkednek az internet világával, nyoma sincs az okostelefonoknak, vagy éppen a modernkori elvárásoknak. Az egész sorozat bájosan elavult, hagyományos és pontosan ez az egyik oka annak, hogy nosztalgikus szemmel tudjuk végignézni újra és újra.
Egyfajta biztos nyugalmat áraszt azáltal, hogy ki tudunk vele szakadni a hétköznapi hajtásból, a stresszes munkából, az érzelmi hullámvölgyekből. Különösen a harmincas-negyvenes korosztály tud a Jóbarátokra valamiféle mentsvárként tekinteni. Nekünk még kijutott abból a nyugodt gyerek-és fiatalkorból, amit a most felnövekvő generációk egyre ritkábban tudnak megtapasztalni.
A Jóbarátok felidézi a kollégiumok, az első albérletek korszakát, azt az időt, amikor még nem volt mindennapos a mamahotel, vagy éppen nem volt ciki minden lehetőséget megragadni egy kis extra zsebpénz reményében.
Az a nyugalom, amit a Jóbarátok áraszt, bizonyítottan segít kikapcsolni. Különösen igaz ez akkor, ha kívülről fújod a sorozatot: úgy figyelsz rá fél szemmel, hogy pontosan tudod, mi fog következni. Nem izgulsz, aggódsz, mint egy új sorozat, film megtekintése során, hanem eláraszt a békesség. Ez feltételez egyfajta passzív jelenlétet, ami közben úgy figyelsz valamire, hogy mégis kikapcsolsz. Pont olyan hatást ér el tehát a Jóbarátok nézése, hallgatása, mint amilyet például egy felnőtt színező. Olvass még a témában
