Ölbéli játékok
100 éve még a tévézés helyett más programokkal kellett lefoglalni a gyerekeket. Mivel általában több generáció élt együtt, ezért ilyen szempontból könnyebb volt megoldani, hogy valaki játsszon a gyerekkel. Sok eszközük nem lévén a kezüket, vagy más testrészeiket használták a játékhoz, de a legnagyobb segítség mindenkinek az egyéni kreativitása volt.
Így alakultak ki, majd öröklődtek szájról szájra az ölbéli játékok: a gyerekek az anyjuk ölében ültek, és így együtt énekeltek, játszottak, nevettek. A gyerekek máig szeretik az ilyen höcögtetőket, ujjszámolókat, nevettetőket és tapsoltatókat. Ma is ismert játék az „Ez elment vadászni”, a „Csip-csip csóka” és még sokan mások.
