Livónia a mai Észtország és Lettország területének történelmi neve, sokáig azonban csak a Riga-öbölben élő lív nép földjét nevezték így. A Wikipédia szerint a lív nemzetség mára kihalt – anyanyelvi beszélője valóban nincs már. Egy maréknyi, Lettországban élő ember azonban ma is büszke livóniai gyökereire, és a lív nemzetség tagjának vallja magát, noha a nyelvet már csak második nyelvként, és úgy is rendkívül kevesen beszélik.
A lett nyelvtől eltérően, amely indoeurópai nyelv, a lív a finnugor nyelvek csoportjába tartozik, amelyek nagy részét etnikai kisebbségek beszélik a mai Oroszországban. Saját „országa” csak a finn, az észt és a magyar nyelvnek van. A nyelvcsaládba tartozó többi nyelvhez hasonlóan a livóniai nyelvtana sem éppen egyszerű: 17 eset van; a főneveknek nincs nemük; és nincs jövő idő.
Európa legkisebb etnikai kisebbsége
A livóniaiak számát ma körülbelül 200-ra teszik, így ők alkotják Európa legkisebb etnikai kisebbségét. De ez nem mindig volt így. Ez a finnugor halásznemzet évszázadokon át virágzott Lettország távoli nyugati partjain. A középkorban akár 30 000 ember is beszélte a nyelvet. A livóniak gondosan őrizték megkülönböztetett örökségüket, amikor a régió német kézről orosz kézre került, és végül a 20. század elején egy független lett köztársaság részévé vált. Olvass még a témában
Sztárok különös hobbijai: Katy Perry horgol, Justin Bieber Rubik-kockázik
Strand etikett: 10 dolog, amit nem illik a vízparton
Teszteld a tudásod! Melyik magyar feltaláló nevéhez fűződnek a találmányok?
„Szél, ékezet nélküli írás és ha valaki lufit fúj a rágójából” – Mi az a fura dolog, ami indokolatlanul felbőszít?
De a háborús évek és a szovjet megszállás későbbi évtizedei kemény elnyomásokat, kivégzéseket és deportálásokat hoztak a lettek és a livóniak számára egyaránt. Sztálin számára bárki, aki erős nemzeti identitástudattal bírt, fenyegetést jelentett, és amikor a nácik 1944-ben visszavonultak, a livóniaiak egy újabb terrorral találták szemben magukat.
Mire Lettország 1991-ben visszanyerte függetlenségét, a livóniai közösség darabjaira hullott, és a lettekkel folytatott házasságok során a nyelvhasználat is visszaszorult. Grizelda Kristiņa, a livóniai nyelv utolsó valódi anyanyelvű beszélője 2013-ban halt meg.
Így csak néhány maroknyi livóniai maradt, akik képesek voltak kommunikálni a nyelven. A megszállás alatt a szülők túlságosan féltek a kisebbségi nyelvet használni a gyermekeikkel, így mindössze 50 év alatt az addig féltve őrzött hagyaték szinte teljesen odaveszett.
