Nem kimondottan női kéz, inkább nevezném funkcionálisnak. Fizikailag erős, maximálisan kontroll alatt tartott, éppen ezért a lélek könnyedségének kifejezésére is képes kéz. Kezének mimikája van. Ahogy arcára is minden érzés kiül.
Ámulatba ejtő, dísztelen profizmus
Az egész testével játszik, de nem drámázza túl. Egyszerűen csak annyit közvetít mozgásával, amennyit a játék drámaisága vagy könnyedsége ott és akkor megkíván. Ha megnézzük a felvételeket, szinte mindig csukott szemmel játszik.
Még akkor is, amikor kezét messze elemeli a zongorától – mindig visszatalál arra a billentyűre, amelyikre kell, akkor, amikor kell, úgy, ahogyan kell. Fischer Annie saját „fejében” zongorázik, ennek kivetülése a valóság, amit mi látunk. Olvass még a témában
Ezt a szintet elérni csupán tehetséggel, nem lehet. Ehhez kell még iszonyatosan sok akarat, kitartás. És még valami… a hangszer imádata, az az érzés, hogy ember a zongora nélkül, a zongora ember nélkül nem létezik.
