Fischer Annie, a „széplelkű”
Fischer Annie dísztelen, elegáns, fegyelmezett nőként lép a színpadra. Mai nyelvezettel „vérprofi”-ként. Ám amikor játszik, arca minden rezdülése elárulja őt. A nőt és az embert is. Lelkének meghosszabbítása a keze.
Nem kimondottan női kéz, inkább nevezném funkcionálisnak. Fizikailag erős, maximálisan kontroll alatt tartott, éppen ezért a lélek könnyedségének kifejezésére is képes kéz. Kezének mimikája van. Ahogy arcára is minden érzés kiül.
Ámulatba ejtő, dísztelen profizmus
Az egész testével játszik, de nem drámázza túl. Egyszerűen csak annyit közvetít mozgásával, amennyit a játék drámaisága vagy könnyedsége ott és akkor megkíván. Ha megnézzük a felvételeket, szinte mindig csukott szemmel játszik. Olvass még a témában
Még akkor is, amikor kezét messze elemeli a zongorától – mindig visszatalál arra a billentyűre, amelyikre kell, akkor, amikor kell, úgy, ahogyan kell. Fischer Annie saját „fejében” zongorázik, ennek kivetülése a valóság, amit mi látunk.
Ezt a szintet elérni csupán tehetséggel, nem lehet. Ehhez kell még iszonyatosan sok akarat, kitartás. És még valami… a hangszer imádata, az az érzés, hogy ember a zongora nélkül, a zongora ember nélkül nem létezik.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Szerda reggel elküldjük a hét legolvasottabb Otthon-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
