Talán sokaknak volt olyan felejthetetlen gyermekkora, mint nekem: akác és virág-illattal, zöld mezőkkel, virágos rétekkel, napérlelte-pirosló eper-, meggy- és cseresznye-szemekkel, bódító barack és szilva-lekvárokkal, lédús dinnyékkel, földillatú szivárványos nyári záporokkal, szín- kavalkáddal, beköszöntő ősszel, fehér, tiszta telekkel, süteményillatú, édes ünnepekkel, egymást kölcsönösen tisztelő és segítő emberekkel, szerető családtagokkal, biztonságos, nyugodt hétköznapokkal.
Mindez a mai napig elkísér, és erőt ad. De vajon a mai gyerekek miként fognak visszaemlékezni legártatlanabb éveikre?
Manapság korom és szmog keveredik vegyszerek torokszorító bűzével, parlagfüves elburjánzott rétek váltják egymást szeméthegyekkel, a gyümölcsök külföldi műanyag dobozokban „teremnek”, a boltok polcain bizonytalan eredetű és minőségű áruk sorakoznak, pusztító erejű viharok csapnak le váratlanul a gyanútlanra, megkopott az ősz, sáros és meleg a tél, s az ünnepek is beleolvadnak a teljesítménykényszeres mindennapokba. Az emberi kapcsolatok érdekből köttetnek, a családi kötelékek fellazulnak – kevés van, aki védelmezzen, óvjon és szeressen.
Talán sokaknak volt olyan felejthetetlen a gyermekkora, mint nekem.
Bár a mai gyerekeknek is az lehetne!