Gyerekként rendkívül energikus volt, össze-vissza ugrándozott a családi házban, így valamit lépni kellett. Katy Mears először tornára íratta volna be a srácot, de már nem maradt hely az edzéseken, így marad az uszoda és a műugrás. A Reading Albatross Diving Clubban kezdte a sportágat (első edzője „kicsi békának” nevezte a fiút, milyen meglepő…), majd a Southampton Diving Clubban folytatta, a juniorversenyekre már ennek a klubnak a kötelékében utazott.
És akkor hirtelen minden megváltozott…
2009 januárjában, 15 évesen is egy junior világversenyen, történetesen az Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon volt jelenése, Sydney-ben. Az egyik edzése után rosszul érezte magát, gyenge és erőtlen volt. Először napszúrásra gyanakodtak, majd egy-két kezdődő tünet miatt az agyhártyagyulladás lehetősége is felmerült.
Nem sokkal később kiderült, nagyon nagy a baj: az Epstein-Barr vírus okozta mirigyláz és annak szövődményei álltak fenn. Ennek a vírusos fertőzésnek az a sajátossága, hogy nem produkál tüneteket, de szerencsétlen esetben a máj és a lép megnagyobbodása is elkezdődhet. Chris Mearsnél utóbbi történt meg: egyre nagyobbra duzzadt a lépe, és a folyamatos merülések miatt egyre csak romlott a helyzet (észrevétlenül), mígnem a lép megrepedt. Két liter vért vesztett, amely a hasában gyülemlett fel. A sydney-i Royal Alfred Hospital orvosai hosszú napokon keresztül különböző beavatkozásokkal tartották életben, miközben a vérlemezkéinek a száma drasztikusan lecsökkent. Maga Chris Mears idézte fel, hogy a családnak őszintén elmondták az orvosok, a legutóbbi, hasonló betegséggel küzdő túlélőnek 25 egység volt a vérlemezke-értéke, Mearsnek 2… Olvass még a témában
5 százalék esélyt adtak a túlélésre.
Chris Mears hetekig Ausztráliában maradt, egy idő után a kórházat elhagyva egy szállodában töltötte az idejét, de egyik nap szülei arra értek haza, hogy a fiú a földön fekszik. Egy közel nyolcórás rohama volt, amely után három napon át kómában volt.