Egy érzelmileg éretlen férfi menekül a „magas fenntartású” nőktől

Egy érzelmileg éretlen férfi menekül a „magas fenntartású” nőktől

Címlap / Szerelem / Párkapcsolat / Egy érzelmileg éretlen férfi menekül a „magas fenntartású” nőktől

Milyen az érzelmileg éretlen férfi? Soha nem nő fel. Életszakasztól függetlenül örökre érzelmileg éretlen, csapnivaló kommunikátorok és meddő vitapartnerek maradnak. A konfliktusok és problémák elől messzire szaladnak, terelnek, játszmáznak, elköteleződésre képtelenek. Születési dátumuk szerint talán már férfikorba léptek, életszemlélet és tudatos életvezetés szempontjából azonban örökre kisfiúk maradnak. Jófiúk, rosszfiúk, fiúk lesznek, férfi-álruhába bújt szívrablók, de mi elhisszük nekik, amit összehordanak – így miután a csillagokig repítettek, hirtelen elengednek és jó nagyot huppanunk a fenekünkre.

Egy érzelmileg éretlen férfi valójában még kisfiú – hiszen a fiú és a férfi személyiség között tátongó szakadék húzódik. A férfinek kialakult erkölcsi iránytűje van, hitelesen példát mutat, egy fiú gyakran ellentmondásos, csapong, következetlen. Minden erejével azon van, hogy megvalósítsa ígéreteit. Azt teszi, amit mond, és azt mondja, amiben valóban hisz. Egy fiú ígéreteket tesz, de nem mindig fáradozik azok beváltásával, és nem magyarázkodik, úgy gondolja, ha valamiről nem beszél, az nem is létezik. A férfi a büszkeséget és az egóta szerelem mögé helyezi, a fiú érzelmi éretlenségéből fakadóan sajnos erre még képtelen. A férfi nem riad vissza a kényelmetlen párbeszédektől. Világosan kifejezi álláspontját, szándékait, érzéseit egyértelműen kinyilatkoztatja. A fiú terel, kerüli a konfrontációt, és bármilyen helyzetet, ahol érzésekről kell számot adnia. Képtelen a konfliktuskezelésre, drámát kreál, elfut, vagy azzal érvel, a kapcsolat még nincs olyan szinten, hogy mélyebb témákra terelődjön a szó. A férfi mindig megteszi az első lépést, ha egy nő befészkelte magát a gondolataiba, egy fiú gyakran idő előtt feladja a próbálkozást, vagy rábízza magát a véletlenre. Egy férfi mindig pontosan tudja, mikor invesztáljon energiát egy kapcsolatba, és mikor adja át magát teljesen, egy fiú azonban mindig tesztel, és vár, de mivel egészen más életszakaszban van, számára soha nem érkezik el az idő.

A „magas fenntartású lány” pejoratív kifejezés lett, pedig valójában az értéket, a különlegest, az egyedit jelöli, a nőt, akinek még vannak igényei, elvei, és pontosan tudja, hol helyezze el önmagát női szerepében. Egy úgynevezett magas fenntartású lány valójában már nővé érett. Nem szenved hercegnő szindrómában, nem dobja be a hisztit, ha nem kapott meg valamit azonnal. Bár ugyanúgy haragot és frusztrációt érez, mégis kifejlesztette önmagában a felnőtt reagálás képességét, vagyis felnőtt nőként leül az asztalhoz, és elmondja, mi bántja. Elhelyezte önmagát a minőség és igényesség színvonalán, és ehhez tartja magát. A kívánatos, csábos külsőn túl, tisztában van belső értékeivel, melyet erőteljesen érzelmi és értelmi intelligenciára helyez. Nem ugrál egyik szociális körből a másikba, és kerüli a gyors, felszínes, tiszavirág életű, semmitmondó emberi kapcsolatokat. Értékeli a mély, őszinte barátság jelentőségét. Rendszeresen táplálja azokat energiával, ráfordított idővel, és hálával.

Ha magas fenntartású lány vagy, akkor elveid vannak, és elvárod a tiszteletet, odafigyelsz a külsődre, szereted, ha a kedvedre tesznek, ha sok időt és energiát fordítanak rád. A fiúk nem bírják ezt a típust, és hamar lapátra teszik őket. Úgy gondolják, „túl sokat” várnak el tőlük, például azt, hogy lovagiasak legyenek, kinyissák az ajtót, foglaljanak asztalt az étteremben, feladják a kabátot, udvaroljanak, és egy idő után tisztázzák a „játék nevét”, vagyis döntsék el, mit akarnak, tegyék hivatalossá a barátnő státuszt.

A mai fiúk többségének fogalma sincs, mit jelent az, hogy „karom erős, szívem bátor” – megúszni akarnak, a könnyebb végét megfogni mindennek. A lányok ráébredtek a szomorú tényre: magas fenntartásúnak lenni ma bonyolult és fárasztó dolog, a pasik (szándékosan nem írok férfit, mert ebbe a státuszt igenis ki kell érdemelni) az egyszerűséget kedvelik, a könnyen teljesíthetőt, mert a magas lécet szégyenletesen leverik.

Nem akarnak dolgozni, kínlódni, lelkizni, feltárni. Elmennek inkább oda, ahol könnyű, de tompa az élet, ahol csupa kacaj minden, de valójában csak sivár, kietlen érzelemsivatag várja. A könnyűt, a megugorhatót keresi, nem kell kihívás, így is van elég baja. Pedig mennyire nem tudja, ahol magasra helyezik a mércét, ott soha nem fog unatkozni, mert egy bonyolult nő mindig meglepi majd egyénisége sokszínűségével, és ahol magas a mérce, ott több a jutalom is. A lányok ma ellentmondást nem tűrően maguk fizetnek az étteremben. Nem engedik, hogy hazakísérjék őket, nem engedik, hogy feladják a kabátjukat, és igyekeznek keményebbnek mutatni magukat a fiúknál. Sokszor egy italra sem kell meghívnod őket és ágyba bújnak. Könnyes szemmel mesélik, ha valaki végre virágot vett nekik, vagy meghívta őket moziba. Rájöttek arra, jobb, ha eltitkolják, hogy okosak, ezért Coelho idézetekkel önbizalomhiányt lepleznek, ostoba kompromisszumokat kötnek, és semmire sem becsülik önmagukat.

A fiúk pedig elfelejtettek küzdeni, mert senki nem tanította meg őket, nem láttak korrekt mintát, hogyan kell. Eltunyultak, férfiatlanok, eszük ágában sincs megvédeni. Ha közös utazásról, hosszú távú tervekről beszélsz még a pánikgomb is aktiválódik a fejében, hogy kötődni veszélyes, jobb menekülni a helyszínről. Elvárják azonban, hogy körülzsongd őket, legyél szexi vadmacska, és díjnyertes szakács, de nem tisztelnek annyira, hogy a nyilvánosság előtt felvállaljanak. Harmatgyenge ál-macsó allűrjeik nem hitelesek, csak összezavarnak, és bizonytalanságba taszítanak. Ma a kapcsolatok kávéautomata-üzemmódban működnek, és folyamatos gyanakvással méricskélik a kapcsolatba beleadott önrész mértékét. Amíg azt vizsgálgatjuk, hogy a másik vajon „magas fenntartású”-e, addig egy hajszálnyit sem értettük még meg, mit jelent igazi férfiként és nőként viselkedni.

Korunk fiai ma valahogy nem akarnak felnőni. Gyakran generációs szakadék tátong egy évek óta önellátó huszonöt éves lány, és egy ugyanilyen korú fiú között, mert merőben másfajta igényszinttel, egészen más életszakaszban járnak. A fiúk kicsekkolnak a mamahotelből, és gyakran egy idősebb nő oldalán horgonyoznak le. Ez az úgynevezett kapunyitási pánik, mely olyannyira általánossá vált a fiatal férfiak körében, hogy a szakirodalomban külön elnevezést is kapott. Angolul quarter-life crisis, vagyis pályakezdési krízis néven is emlegetik. Biológiai értelemben már nagykorúak, de pszichés felnőtté válásuk még nem történt meg. A felnőtt lét magában foglalja a küzdést és a kitartást, a tetteinkért, döntéseinkért, életünkért való felelősségvállalást. Ezek a fiatal férfiak gyakran komolyan sérülnek nemi szerepeikben, nem tudnak férfivá válni, védelmezni, gondoskodni. Ösztönösen idősebb, elfogadó, gondoskodó, dajkáló partnernőt keresnek maguk mellé, ahol nem kell felelősséget vállalni, nem kell férfivá válni, mégis magukévá tehetik a felnőtt lét örömteli elemeit. Az életkezdési krízis megelőzhető volna, ha a szülők nem avatkoznának bele minduntalan az érzelmi edződés, izmosodás folyamatába, vagyis megmutatnák, hogy a célok eléréséért keményen dolgozni, és tenni kell, meg kell élni a felelősségvállalás különböző szintjeit.

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást