Története
Mint a legtöbb esetben, ha a magyar fajtákat nézzük, az erdélyi kopóról is elmondható, hogy már honfoglaló őseink lábai mellett is ott voltak. Ám ebben az esetben van egy kis csavar. Mégpedig az, hogy hiába emlegetjük külön fajtaként az erdélyi, a szlovák, a lengyel vagy éppen az osztrák kopót, tulajdonképpen egy faj helyi változatairól beszélünk.
A legjobban az erdélyi és a szlovák típusnak sikerült megőriznie fajtajellegeit, eredeti formáit. Ennek a kopónak két változata is kialakult a környezeti változások hatására. Eredetileg a fajt természetesen vadászatra használták, a főúri birtokok egész falkákat tartottak belőlük, hiszen intelligenciájuk nagyon magas.
Ám ahogy a mocsarakat lecsapolták, és az erdőket csökkentették, úgy zsugorodott az erdélyi kopó munkaterülete is. Végül visszaszorult a hegyekbe, ahol alkalmazkodott a megváltozott viszonyokhoz, és két formája alakult ki. A rövidlábú variáció a bozótosban hajtotta az apróbb vadakat, a hosszúlábú pedig a nagyvadak elejtésében segédkezett, a standard azonban egyelőre csak a második lehetőséget ismeri el.
Kép forrása: debreczeniemoke WHERE id = flickr.com
Kinézet
Az erdélyi kopónak nagyjából négyszögletes testfelépítése van. A farka alacsonyan tűzött, nyugalomban lefelé lóg a csánkig, a vége enyhén visszahajlik, de sohasem kunkorodok.
A lábai egyenesek, az ízületek enyhén kirajzolódnak, mancsa olyan, mint a macskáké. Megjelenése elegáns, határozottságot és kifinomultságot sugall. Magassága 55-65 cm, súlya 30-35 kilogramm.
Szőr
A hosszúlábú erdélyi kopó alapszíne fekete, ezen vannak a cser és fehér színű rajzolatok, ahol azonban az utóbbi árnyalat maximum a test felületének 1/3-át boríthatja. A rövidlábú változat esetében az alapszín vörösesbarna, és ebben találhatjuk a fehér rajzolatokat. Maga a bunda rövid szálakból épül fel, és az állat testéhez simul, fényes megjelenésű.
A magasabb, hosszúlábú fajta esetében a szőrzet tapintása valamivel durvább. Különösebb ápolást nem igényel, elegendő hetente egyszer átfésülni.
Jellem
Az erdélyi kopó független, bátor kutyus, akiben még él az eredeti munkájának imádata. Intelligens állat, a szaglása kitűnő.
Ha végre kijut a szabadba, akkor boldogan rohangál fel – alá, ám a lakásban nyugodt. Az idegenekkel tartózkodó, de nem agresszív, gazdájához nagyon ragaszkodik. 
Társaságban
Ahogyan azt már említettünk, nyugodt kutyusról van szó, az emberekkel és más kutyákkal is jól kijön. Azonban ez már nem igazán mondható el a macskákról, nyulakról, és egyéb, a ház körül tartott kisebb állatokról.
Vadász természete miatt ezek a lények nincsenek biztonságban, bár ha kicsi korától megfelelően szocializáljuk, akkor ez nagymértékben kiküszöbölhető.
Kép forrása: Fenne WHERE id = flickr.com
Nevelés
Bár valóban okos kutyus, ez sajnos nem jelenti azt, hogy mindig hallgat a gazdira. Megérti, mit is akarnak tőle, csak nem mindig ért egyet azzal. A vadászattal és hajtással kapcsolatos tudnivalókat nagyon gyorsan a magáévá teszi, ám az egyéb ismeretekhez több időre van szüksége.
Agresszióval, veréssel, kiabálással nem érünk nála célt, csak és kizárólag következetességgel. A legjobb eredmények akkor érhetőek el, ha egygazdás rendszerben tartjuk a kutyust.
Kép forrása: debreczeniemoke WHERE id = flickr.com
Hol tartsuk?
Az erdélyi kopó remekül érzi magát a lakásban és a kertben egyaránt. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy igen nagy a mozgásigénye, ezért a zárt terekben tartott egyedeknek nagy szükségük van a hosszú, kimerítő sétákra. A kertben tartott kutyák a legtöbb esetben lemozogják magukat, ám a séta nekik is a javukra válik.
Ha a szabadba visszük a kutyát, arra figyelni kell, hogy vérbeli vadászról van szó. Ha elengedjük a pórázról, és egy megugró, apróbb állatot lát, akkor bizony mi csak egy villanást fogunk észrevenni, és nézhetjük, ahogy a kutyánk közel hangsebességgel üldözi a kiszemelt állatot, megfeledkezve arról, hogy mi egyáltalán a világon vagyunk. Sőt, ha a kerítés nem megfelelő, akkor ezt a produkciót otthon is előadhatja.