Mint a legtöbb esetben, ha a magyar fajtákat nézzük, az erdélyi kopóról is elmondható, hogy már honfoglaló őseink lábai mellett is ott voltak. Ám ebben az esetben van egy kis csavar. Mégpedig az, hogy hiába emlegetjük külön fajtaként az erdélyi, a szlovák, a lengyel vagy éppen az osztrák kopót, tulajdonképpen egy faj helyi változatairól beszélünk.A legjobban az erdélyi és a szlovák típusnak sikerült megőriznie fajtajellegeit, eredeti formáit. Ennek a kopónak két változata is kialakult a környezeti változások hatására. Eredetileg a fajt természetesen vadászatra használták, a főúri birtokok egész falkákat tartottak belőlük, hiszen intelligenciájuk nagyon magas.Ám ahogy a mocsarakat lecsapolták, és az erdőket csökkentették, úgy zsugorodott az erdélyi kopó munkaterülete is. Végül visszaszorult a hegyekbe, ahol alkalmazkodott a megváltozott viszonyokhoz, és két formája alakult ki. A rövidlábú variáció a bozótosban hajtotta az apróbb vadakat, a hosszúlábú pedig a nagyvadak elejtésében segédkezett, a standard azonban egyelőre csak a második lehetőséget ismeri el.Kép forrása: debreczeniemoke WHERE id = flickr.com
Házas férfiak és a „barátság”: négy történet, ami fáj
Az erdélyi kopó egy ősi magyar fajta, aminek azonban egyelőre nagyon kevés képviselője szebbíti meg a gazdik mindennapjait. Magyarországon kívül Romániában található jelentősebb populációja, ám remélhetőleg egyre jobban elterjed ez a csodálatos kutyus
Története
Kinézet
Az erdélyi kopónak nagyjából négyszögletes testfelépítése van. A farka alacsonyan tűzött, nyugalomban lefelé lóg a csánkig, a vége enyhén visszahajlik, de sohasem kunkorodok. A lábai egyenesek, az ízületek enyhén kirajzolódnak, mancsa olyan, mint a macskáké. Megjelenése elegáns, határozottságot és kifinomultságot sugall. Magassága 55-65 cm, súlya 30-35 kilogramm.Kép forrása: debreczeniemoke WHERE id = flickr.com
