A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
4/5 Lámpás vs. zseblámpa
A kisbabák agyában kevesebb gátló neurotranszmitter (ingerületátvivő anyag) található, mint a felnőttekében; ez pedig ahhoz vezet, hogy ők sokkal „szétszórtabban” képesek érzékelni a környezetüket. Ettől függetlenül észlelik, mi veszi körül őket, csak rendkívül homályosan – egyes feltevések szerint mindössze arról van szó, hogy még nem tudják eldönteni, ebből mi fontos számukra.
Egy szakértő, Alison Gopnik ezt az egész jelenséget a „lámpás vs. zseblámpa” hasonlattal magyarázta meg. Szerinte a kisbabák érzékelése olyan, mint egy lámpás, ami bevilágítja az egész szobát, míg a felnőtteké inkább egy zseblámpához hasonlít, ami tudatosan fókuszál a fontos dolgokra, figyelmen kívül hagyva a háttér részleteit. Ahogy a gyermekek fejlődnek, az agyuk átalakuláson megy keresztül, és a tapasztalataik alapján egyre jobban meg tudják határozni, mi fontos számukra a környezetükből.
5/5 A szülői reakció formálja a fejlődést
Egy amerikai kutató szerint a kisbabák agya attól függően fejlődik, hogyan reagálnak a szülők a gyermek szükségleteire. A kezdeti szakaszban nem kell attól tartani, hogy az egész napos odafigyelés miatt esetleg el lesz kényeztetve a csecsemő, ilyenkor ugyanis ők még ezt nem így észlelik.
Ehelyett ebben a szakaszban a leginkább azt tanulják meg, milyen az éhség, a magány és a fáradtság; valamint azt, hogy milyen érzés, amikor ezeket csillapítják. A szükségletek kielégítése azonban még nem jelenti azt, hogy a kisbabák nem fognak sírni. Mindegy, mennyire figyeltek, a csecsemők a fogantatástól számított 46. hét környékén eljutnak egy sírós fázisba (a legtöbb baba általában a 38. és 42. hét között születik), ennek pedig egyes szakértők szerint a fizikai fejlődéshez van köze.
