A kisbabák agyában kevesebb gátló neurotranszmitter (ingerületátvivő anyag) található, mint a felnőttekében; ez pedig ahhoz vezet, hogy ők sokkal „szétszórtabban” képesek érzékelni a környezetüket. Ettől függetlenül észlelik, mi veszi körül őket, csak rendkívül homályosan – egyes feltevések szerint mindössze arról van szó, hogy még nem tudják eldönteni, ebből mi fontos számukra.
Egy szakértő, Alison Gopnik ezt az egész jelenséget a „lámpás vs. zseblámpa” hasonlattal magyarázta meg. Szerinte a kisbabák érzékelése olyan, mint egy lámpás, ami bevilágítja az egész szobát, míg a felnőtteké inkább egy zseblámpához hasonlít, ami tudatosan fókuszál a fontos dolgokra, figyelmen kívül hagyva a háttér részleteit. Ahogy a gyermekek fejlődnek, az agyuk átalakuláson megy keresztül, és a tapasztalataik alapján egyre jobban meg tudják határozni, mi fontos számukra a környezetükből.
