Azon kívül, hogy megtanított stabilan bicajozni, fára mászni, megtanított az állatok szeretetére, a felnőtt életemhez is nagyon sokat tett hozzá az apukám. Íme, az 5 legfontosabb lecke tőle, amire életem végéig emlékezni fogok.
Amikor ovis voltam, apa minden más apukánál nagyobb és erősebb volt számomra. Dagadt a mellem a büszkeségtől, amikor értem jött. Imádtam az illatát, ami a Black Denim, és a dohányfüst keveréke volt. A nyakában vitt haza, és közben történeteket mesélt a gyerekkoráról, amiket imádtam.
Hétvégén kirándulni mentünk, és sokszor egy-egy kitett kutyával tértünk haza, amit persze anyu nem annyira díjazott. Apu olyankor csak legyintett egyet: „Dehát nem hagyhattuk ott!” Amíg velünk volt, nagyon sokat tanultam tőle. Minden mondatára érdemes volt figyelni, mert örök igazságokat mondott.
Az Életmód rovat legjobbjai minden kedden a postaládádban
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
Egy kanál a dobba, és újra bolyhos a törölköző
1/5 Nevess sokat, de ha kell, sírj csak nyugodtan.
Egy gyermek akkor tud igazán önfeledt lenni, ha biztonságban érzi magát. Nekem nagyon szép és vidám gyermekkorom volt, biztonságban éreztem magam, mert ott állt mögöttem anyu és apu. Rengeteget nevettünk, és apu mindig mondta, hogy az a legjobb, ha még önmagunkon is tudunk nevetni. Akkor azonban, ha szomorú voltam valami miatt, mindig meghallgatott, és nyugodtan sírhattam.
Ez felszabadító érzés.
2/5 Ha hibáztál, vállald fel!
Senki sem tökéletes (bár apu egészen közel állt hozzá). Sokat hibáztam életemben, de sosem kullogtam el a következmények elől.
Mindig felvállaltam, ha rosszul döntöttem, és hibáztam. Apu mindig arra tanított, hogy legyen gerincem, mert az sokkal rosszabb, ha hibázom, és utána elsunnyogom, majd rájönnek.
„Ez igazi égés!” – mondta mindig. Ehhez tartom magam azóta is, és erre nevelem a lányaimat is.