Ha valaki nem önmagadért szeret, az nem szeret igazán.
Értek csalódások gyermekkoromban. Kevés igaz barátom volt, kicsit mindig kilógtam a sorból. Apunak persze erre is volt egy jó válasza:
„Ha valaki nem azért szeret, aki vagy, akkor hagyd, nem éri meg a küzdelmet, mert nem érti a dolog lényegét.” Nagy igazság, és mindig bejött… minden egyes ember esetében.
A szeretet elfogadás, nem pedig érdek. Ha pedig nem így működik, akkor az nem szeretet, hanem valami egészen más.
„Ha valaki nem azért szeret, aki vagy, akkor hagyd, nem éri meg a küzdelmet, mert nem érti a dolog lényegét.” Nagy igazság, és mindig bejött… minden egyes ember esetében.
A szeretet elfogadás, nem pedig érdek. Ha pedig nem így működik, akkor az nem szeretet, hanem valami egészen más.
Ha csinálsz valamit, azt csináld rendesen.
Ő egész életében dolgozott, és semmivel sem végzett félmunkát. Az egyik fő elve az volt, hogy mindennek csak úgy van értelme, ha teljes erőbedobással csináljuk.
Máshogy ugyanis nem érdemes, mert rossz lesz a végeredmény. Mindig arra bátorított, hogy ha nem érzem jól magam valahol, nem tudom már azt a munkát „rendesen” csinálni, akkor nem szégyen azt mondani, hogy köszönöm, én végeztem.
Az életem meghatározó pillanataiban mindig ott volt velem apu. Ő volt a támaszom, a lelki társam, a legjobb barátom. Elveszteni nehezebb volt, mint eddig bárkit ezen a világon. Azt mondják, csak az hal meg, akit elfelejtenek. Ha így van, akkor apu még nagyon sokáig velünk lesz…
Máshogy ugyanis nem érdemes, mert rossz lesz a végeredmény. Mindig arra bátorított, hogy ha nem érzem jól magam valahol, nem tudom már azt a munkát „rendesen” csinálni, akkor nem szégyen azt mondani, hogy köszönöm, én végeztem.
Az életem meghatározó pillanataiban mindig ott volt velem apu. Ő volt a támaszom, a lelki társam, a legjobb barátom. Elveszteni nehezebb volt, mint eddig bárkit ezen a világon. Azt mondják, csak az hal meg, akit elfelejtenek. Ha így van, akkor apu még nagyon sokáig velünk lesz…
