Félelem a magánytól
Szőrnyű érzés egyedül lenni, üresnek érezni magunkat. Az egyedülléttől való félelmünk valójában ősi ösztön: félünk a magánytól, mert csapatban nagyobb esélyünk van a túlélésre. Ugyanakkor szeretnénk, hogy tetteinket valaki észre vegye és értékelje.
Ehhez kapcsolódik egy régi filozófiai idézet is: „Ha egy magányos fa az erdőben kidől, és senki nincs körülötte, hogy hallja, akkor olyan mintha csendben dőlt volna ki.” Ha nincs senki mellettünk, akkor senkinek sem számítunk, akár „ki is dőlhetünk” anélkül, hogy valaki meghallaná.
Ehhez kapcsolódik egy régi filozófiai idézet is: „Ha egy magányos fa az erdőben kidől, és senki nincs körülötte, hogy hallja, akkor olyan mintha csendben dőlt volna ki.” Ha nincs senki mellettünk, akkor senkinek sem számítunk, akár „ki is dőlhetünk” anélkül, hogy valaki meghallaná.
Állítsd be a bient megbízható forrásnak a Google-ben!
Beállítom
