25 évvel ez előtt az akkor 42 éves Anthony Cicoriába belecsapott egy villám.
A sebészként dolgozó férfi elájult, de hamarosan magához tért, és nem is volt szüksége orvosi ellátásra. Egy CT-vizsgálat mindent rendben talált, leszámítva némi memóriazavart: az orvos képtelen volt felidézni egyes ritkább betegségek nevét. Az élet ment tovább, Cicoria azonban hamarosan erős késztetést érzett rá, hogy zenét hallgasson, mégpedig zongorajátékokat.
Gyerekkorában vett egy-két órát, de egyébként soha nem zenélt, nem hallgatott klasszikust és nem is volt zongorája. Ekkor mégis ellenállhatatlan vágyat érzett rá, hogy zenélni kezdjen.
Megpróbált leckéket venni, de a klasszikus dallamok nem maradtak meg a fejében – gyorsan rájött, hogy azért, mert ott más dallamok vannak. A saját maga komponálta, teljesen kész szerzemények.