Megható látni, hogy az izmoktól dagadó nehézfiúk miként érzékenyülnek el egy-egy állatkölyök láttán. Megindító, amint erős karjaikba veszik az éhségtől szűkölő, riadt tekintetű ebeket, az éktelen nyávogásba kezdő vézna cicusokat. Tekintélyt parancsoló a megjelenésük – ahogy négy-öt izomkolosszus kiszáll az autóból, bevonul a tetthelyre, ellenőrzi a bejelentés valódiságát, majd intézkedni kezd –, s mint valami újkori adósságbehajtók vagy kommandósok, számon kérik a gazdit.
– Ugyan már, miért nem etette a jószágot minőségi teljes értékű táppal?
– Nincs nekem arra pénzem… – feleli az idős asszony reszketve. Olvass még a témában
– És miért nem oltatta be, miért nem hordta orvoshoz, ha beteg lett? – kíváncsiskodik a menhely vezetője.
