Kiskutyánk lett – Erre tanított minket az első néhány hétben

Kiskutyánk lett – Erre tanított minket az első néhány hétben

Címlap / Életmód / Család / Kiskutyánk lett – Erre tanított minket az első néhány hétben

Másfél hónappal ezelőtt új családtag érkezett hozzánk. Tervezett lépés volt, készültünk rá. Arra viszont nem lehetett felkészülni, hogy a kiskutyát nem mi fogjuk tanítani, hanem ő is megtanít nekünk sok mindent saját magunkról.

Hatalmas döntés volt számunkra, hogy a rendezett kis életünkbe egy mindent rágó, mindenhova pisilő-kakiló kiskutyát engedjünk. Most már persze úgy gondoljuk, nem lenne élet az élet nélküle. Megnyugtat a szuszogása, örömmel tölt el bennünket, ha mellettünk van, és persze sok vesződséggel, lemondással jár, mégsem csinálnánk vissza a világ minden kincséért sem. 

Az első lépések

Nálam évekig tartottak, mivel már jó régen szerettem volna kutyust. Gyermekkorom óta mindig volt kutyám, és kicsit furcsa volt a kutyamentes élet. A férjemmel viszont úgy döntöttünk, gyerek mellé csak akkor jöhet, ha már érzik a felelősséget. Így vártunk. Egyészen idáig. Az az egy biztos volt, hogy menhelyről szeretnénk örökbe fogadni, viszont azt is tudtuk, hogy első családi kutyának nem szeretnénk felnőtt kutyust. Találtam egy egyesületet, akik kölykök mentésével foglalkoznak, elkezdtem figyelni az oldalukat, és egyszer csak megláttam őt. Tudtam, hogy mindenkinek nagyon tetszik majd, és persze nem is volt kérdés, amikor a gyerekek és a férjem is megpillantották a fényképet. Másnap hozhattuk haza az új szőrös családtagunkat. 

Haladtunk szépen

Az elején voltak buktatók, sok mindenbe belefutottunk, amikbe talán minden kezdő kutyatulajdonos. Aztán egy-két hét elteltével ráéreztünk a kutyus igényeire, kezdtük őt megismerni, ahogy ő is bennünket. Sok mindent elolvastunk, nekem volt némi tapasztalatom is, tanítani kezdtük, kiválasztottuk a legjobb kutyasulit a környéken. Haladtunk szépen, és szinte észre sem vettük, hogy hogyan kezdünk valódi kutyatartókká idomulni. A kutyánk elkezdett tanítani minket. 

Most itt tartunk

Mind a négyen jó diákok vagyunk. Azonban mindannyian mást tanultunk a kiskutyánktól.

Apa – Elengedés

A férjem volt a legkeményebb dió, ő az, aki leginkább ragaszkodott az eddig megszokott életünkhöz. Mondjuk ki, nem akart kutyát. Egyáltalán. Sokat győzködtem, mert úgy éreztem, jót tenne a gyerekeknek is, nekem is, és a családunk egészének is. A férjem viszont tartott attól, hogy nagyon megváltozna minden. A néhány hét alatt azonban szép lassan megtanulta elengedni a berögződéseit, másképp kezdte látni a kényes kanapét, a szépen festett falat és a fabútorokat. Játékot, mókát és feltétel nélküli szeretetet kezdett látni mögöttük. Most már ő sem emlékszik, milyen volt a kutyánk előtti élet.

Anya – Következetesség

A gyereknevelés terén mindig én voltam a „jó zsaru”. Nem igazán tudtam ellenállni egy ölelésnek, egy félmosolynak, a cukiskodásnak. Minden egyes alkalommal bedőltem, és ez persze szuper kapcsolatot eredményezett a lányaimmal, de nem igazán mondhatom el magamról, hogy következetes lettem volna a nevelésükben. A kutyus nevelésében viszont szárnyakat kaptam. Tudtam, hogy azt szeretném, ha egy jól irányítható kutyánk lenne, aki szót fogad, ám ennek ellenére (vagy pont ezért) jó a kapcsolatunk. Lehet, hogy kicsit fura, hogy a gyerekneveléssel hasonlítom össze a kutyanevelést, de mégis kicsit hasonlít a kettő. Mindkettőnél szükség van a következetességre, hiszen enélkül kevésbé működik a dolog. Én most tanultam meg ezt igazán. Látom az eredményét, és tudom, hogy ha szeretettel keverem össze a következetességet, olyan elegyet kapok, ami gyermeknél is, kutyusnál is nagyon jól működik.

gpointstudio/istockphoto.com

Nagylány – Erő

A nagyobbik lányunk tizenhárom éves, érzékeny tini. A föld felszíne fölött szárnyal. Ez viszont sebezhetővé teszi őt az élet viszontagságaival szemben. Az érzékeny lélek manapság inkább hátrány, nem előny. Mióta a kutyus a családunk része, a mi tinilányunknak is szüksége van arra, hogy megerősítse önmagát. Nem kezelheti a kutyát emberként, hiszen muszáj, hogy ő is falkavezérként lépjen fel, hogy magabiztos gazdi lehessen. 

Kislány – Koncentráció és nyugalom

A kisebbik lányunk már az oviban is folyton a társaság középpontjában volt, folyton pörgött, mindenről véleménye volt. Ez nem változott semmit. Most is ugyanilyen mindent elsöprő személyiség. A hosszú koncentrálás, a fókuszálás viszont soha nem volt az erőssége. Csak azt csinálja szívesen, ami érdekli, ebbe persze a tanulnivaló nem mindig tartozik bele. A kutya jelenléte azonban nagyon jó hatással volt erre a hiányosságra. Ahhoz azonban, hogy az új családtagunk mindig nyugodt maradjon, nekünk is annak kell lennünk. Ehhez azonban komolyan koncentrálni kell.

Mindannyian egy új élet részesei lettünk, ami izgalmas és tele van szeretettel. Az útnak pedig még csak az elején tartunk. Egy kisállat jelenléte mindig csodás dolog, főleg, ha a saját személyiségünk is fejlődhet általa.

VIDEO A legnyugodtabb kutyafajták

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!