🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
7/10 A csomagtartó
Még kislány voltam, amikor történt. Apám építési vállalkozó volt vidéken és pár rosszarcú alak védelmi pénzt követelt tőle - amit ő nem akart kifizetni - ezért egyik nap engem és öcsémet elraboltak a játszótérről. Én ötéves lehettem, ő három. Emlékszem, ahogy a bébiszitter kiabál, de zsákot húztak a fejünkre – nagyon gyorsan történt – és betettek egy csomagtartóba. Az öcsém sokkot kapott, meg sem mukkant.
Amikor megérkeztünk és valaki kivett minket, beleharaptam a karjába, teljes erővel. A mai napi érzem a számban a vére ízét. Nem engedtem el, pedig a másik kezével folyamatosan ütött, olyan lehetett a jelenet, mint ahogy a kutyákat képzik ki. Amikor leestem a földre, üvöltöttem, ahogy csak bírtam, amíg be nem vittek a házba. Óriási szerencsénk volt, mert pont arra járt pár napszámos – egy tanyára vittek – akik hívták a rendőrséget.
8/10 Az apa
Nem engem raboltak el, hanem két gyereket, akiket Amerikában bébiszitteltem. Egy nap értük jött az apjuk, akivel már találkoztam párszor az elmúlt fél évben, bár nem látogatta sűrűn a gyerekeit. Azt mondta, elviszi őket fagyizni, nem volt gyanús. Mint kiderült, átvitte őket Mexikóba, csak hogy bosszút álljon az elvált feleségén. Két évig szörnyű lelkiismeretfurdalásom volt - pedig nem hibáztatott senki - ekkor azonban az anya nagy nehezen visszaszerezte őket.
Egy filmben hallottam, hogy az elrablás első percében van a legnagyobb esély elmenekülni, amint a rablók elvittek valahova, a túlélési esélyek borzasztóan lecsökkennek. Ez volt a fejemben, amikor este a parkolóban valaki megragadott hátulról. Az összes körmöm letört, napokig nem tudtam beszélni - mert a sikítozástól elment a hangom - de elengedett.