– Hidd el nekem! Levegő nélkül [email protected] [email protected]! Megmutatom! Jó? 😀 Csak, hogy fejezd be a bohóckodást, és el tudd dönteni, végre, hogy akarsz-e élni… – és itt belevigyorgott a képembe.
És megmutatta: sípoltam, szédültem, ájulás közeli állapotban voltam, akármilyen nagy levegőt vettem, úgy éreztem, hogy oxigén nélküli levegővel szívtam tele a tüdőm. Egyszóval, rendesen becsúszott a sportszelet a bugyimba, úgy megijedtem. Asztmásnak lenni, fizikailag nagyon fárasztó, kábé olyan, mintha folyamatosan kardioznál – levegő nélkül.
Mit mondjak… Asztma Tanító Mester igen hatékony. Ahogy az ügyeletes orvos is, aki megspékelte fenékizmomat egy szteroid injekcióval, asztmapumpát nyomott a számba, és csak annyit kérdezett, hogy vágyom-e tíz év múlva hordozható oxigénpalackra… Olvass még a témában
Harmadik napja nem érte tüdőmet füst.
