Nem csak városom embereinek furcsán felemelő, eddig nem tapasztalt viselkedése miatt. Azért is, mert szerelmes voltam. Ez nálam elég sokszor előfordul, de csak a heveny verziója ily szapora. Az akutnál kínlódni szoktam, mert annak egyik súlyos tünete a házasság. Nem sokkal azelőtt döbbentem rá a szerelem tényére, mégpedig úgy, hogy furcsán kezdtem el viselkedni. Ugyanis, a megszokottnál kicsit jobban élveztem az életet, az éltető levegő zamatát.
Szeretek szerelmes lenni, mert ez nem csak fizikailag tesz termékennyé, hanem gondolatilag is – mely kombináció igen ritka a nőknél. Úgy látszik, ezt az optimális duál állapotot a korral érdemeltem ki.
Szóval, boldog voltam, hiszen csendesen és vidáman sütött a nap, és én ennek részese lehettem, még a munkahelyi dzsungelharc előtt. Olvass még a témában
Aztán a nap, a munkaidő hozta magával saját problémáit, amit a reggeli séta élménye miatt olyan könnyen vettem, mint a levegőt. Egy darabig. Egészen addig, míg ébren maradás céljából be nem kaptam egy extra erős rágógumit. Gyerekkorom óta utálom a mentolt, mert permanensen túl kicsi a szájüregem ahhoz a nyálmennyiséghez képest, amit ez a csípős anyag kivált belőlem.
