Ez az erdő tele van elhagyott kastélyokkal

Ez az erdő tele van elhagyott kastélyokkal

Címlap / Kikapcsolódás / Utazás / Ez az erdő tele van elhagyott kastélyokkal

A 19. század a hihetetlen gazdagság kora volt Yucatánban, köszönhetően a helyben termesztett henequen agavé növénynek. Mivel ideális volt kötélkészítéshez, nélkülözhetetlen alapanyaga volt a hajók és a gabonatermesztő gépek készítésekor.

A henequen szálak annyira tartósak voltak, hogy Yucatan több amerikai befektetést vonzott, mint bármely más régió a 19. század végén és a 20. század elején. Amikor tehát a búzatermelés és a hajóépítés virágzott Észak-Amerikában, és a Yucatan zsineg iránt nagy kereslet volt. A henequen termelés fellendülésével a növényt “zöld arany” néven kezdték emlegetni, és Yucatan Mexikó leggazdagabb állama lett. 1915-re Yucatan földjének több mint 70%-át a henequen termesztésére és feldolgozására használták. A növényből több mint 1 200 000 bálát exportáltak.

Ebben az időszakban a haciendák hatalmas méretűre nőttek, kiterjedt területekkel. (Amerikában a spanyol és portugál gyarmatosítások korában kialakult önellátó nagybirtokok, amelyek általában egy személy vagy jómódú család tulajdonában álltak). Köztük ültetvények, henequenfeldolgozó üzemek, templomok, üzletek és munkásszállások is voltak. Sok tekintetben autonóm országok voltak a kastélyok az országon belül; némelyiknek még saját valutája és saját törvényei is voltak.

Jedamus_Lichtbilder/istockphoto.com

A kastélyok sötét oldala

A történet persze nem kizárólag gazdagságról, sikerről és nyereségről szólt. Ahogyan az a történelem során lenni szokott, az egyes emberek “szerencséje” mások kizsákmányolására épült. Ezeket a haciendákat gazdag spanyol származású földbirtokosok irányították, akik óriási hatalmat gyakoroltak az őslakos maja népek felett, és gyakran akaratuk ellenére munkára kényszerítették őket.

Az 1920-as években beköszöntött mexikói forradalom jelentős változásokat hozott. Az őslakosok kizsákmányolása elfogadhatatlanná vált, és az új rezsim földreformjai szétverték az elit kevesek által ellenőrzött hatalmas birtokait, elkobozva a henequen mezők nagy részét.

Ezen kívül az USA alternatívákat kezdett keresni, hogy megszabaduljon a mexikói henequentől való függéstől, majd a nagy gazdasági világválság is lelassította a kereskedelmet. 1938-ra a Yucatan elvesztette dominanciáját a henequen iparban, és a gazdagság korszaka véget ért. A haciendák elszegényedtek, és az 1950-es évekre a legtöbbjüket teljesen elhagyták és a pazar épületek az enyészeté lettek.

Az épületek nagy részét ma már felverte a gaz, néhány fal ledőlt, az ablakok kitörtek, de még így is tagadhatatlan egykori pompájuk, ami gyakran csalogatja ide a kalandvágyó turistákat.

Némelyik épület busszal vagy bérelt taxival megközelíthető, mások felkereséséhez motor kell, de jelenlétük mindenhol meglátszik. A sűrű, buja erdőkkel benőtt romoktól a kis falvak és városok melletti, omladozó régi épületekig, emléket állítva egy hatalomról, gazdagságról, szerencséről és kapzsiságról szóló kornak.

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást