„Nagyon erős vagyok!”
„Régen egyáltalán nem is kételkedtem ebben. Aztán apránként – olyannyira apránként, hogy menet közben észre sem vettem – veszíteni kezdtem az erőmből.
Boldogtalan voltam és elveszett. Szerettem volna, hogy az akkori férjem jóra fordítson mindent, ami bárki számára óriási terhet jelentett volna… Hát még annak, aki éppen válni akart tőlem!
Úgyhogy amikor bezsúfoltam magam a kisautómba a ruháimmal, a könyveimmel, a számítógépemmel, a tévémmel és a deszka nélküli vasalómmal, biztos voltam benne, hogy meghalok a szülőházamig vezető út alatt.
A fájdalomra és a veszteségre gondoltam, meg arra, hogy ezek szó szerint megfojtanak. Az azóta eltelt másfél évet azonban nemcsak, hogy túléltem, hanem valósággal kivirágoztam” – számol be róla Jillian.
Boldogtalan voltam és elveszett. Szerettem volna, hogy az akkori férjem jóra fordítson mindent, ami bárki számára óriási terhet jelentett volna… Hát még annak, aki éppen válni akart tőlem!
Úgyhogy amikor bezsúfoltam magam a kisautómba a ruháimmal, a könyveimmel, a számítógépemmel, a tévémmel és a deszka nélküli vasalómmal, biztos voltam benne, hogy meghalok a szülőházamig vezető út alatt.
A fájdalomra és a veszteségre gondoltam, meg arra, hogy ezek szó szerint megfojtanak. Az azóta eltelt másfél évet azonban nemcsak, hogy túléltem, hanem valósággal kivirágoztam” – számol be róla Jillian.
Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!