3. lecke: Akkor vagyunk igazán sikeresek, ha olyan teret teremtünk, ahol mások szeretve érzik magukat
Marianne azt mondta: „mi vagyunk a csap, nem pedig a víz. Amikor félreállunk a saját utunkból, lehetőséget adunk arra, hogy mások megérezzék a belőlünk áradó szeretet jelenlétét.”
A siker tehát nem attól függ, mit kapunk (például pénzt, elismerést), hanem attól, mit adunk másoknak – vagyis, hogy mivel járulunk hozzá mások életéhez. Amikor szeretetteljes, elfogadó légkört teremtünk, akkor mások úgy érezhetik, hogy fontosak nekünk, és mi valóban a legjobb tudásunk szerint próbáljuk őket segíteni.
Ezután Marianne figyelmeztetett: „Ne silányítsuk le az emberi kapcsolatokat egyszerű üzleti tranzakcióvá. Ha ezt tesszük, abból káosz lesz.” Olvass még a témában
Ha viszont hagyjuk, hogy a bennünk lévő szeretet szabadon áramoljon – nem akadályozzuk saját magunkat a félelmeinkkel, egónkkal vagy elvárásainkkal – akkor valóban elindulhatunk afelé a nagyság felé, amire születtünk.
Jeremy Flagg végezetül még egy gyönyörű gondolatot is kiemelt Marianne Williamsontól: „A sötétség nem egy dolog – csupán valaminek a hiánya.”
És mi ez a valami? A fény. Ugyanez igaz a félelemre is. A félelem nem egy önálló „dolog” – hanem a szeretet hiánya. Lehet, hogy a félelem tart vissza attól, hogy valóban azzá váljunk, akik lehetnénk – de a félelem eloszlik, ha jelen van a szeretet.
Ha tudatosan megtöltjük a szívünket fénnyel és szeretettel, akkor nem marad hely a sötétségnek és a félelemnek. Így pedig nem akadályozhatnak meg abban, hogy kibontakoztassuk önmagunk legteljesebb és leghitelesebb valóját.
