A tűzpiros verda
Ugyanolyan napnak indult, mint a többi. Gimi után elmentem fotózni egy kicsit, szerettem a városban fényképezni az épületeket. Felmentem egy tetőre, kihajoltam és az utolsó emlékem a zuhanás előtt az, hogy megbillen alattam egy járólap. Egyetlen rossz mozdulat volt és arra keltem a földön, hogy üvöltök a fájdalomtól. A kín elviselhetetlen volt, de csak deréktól felfelé. Amikor a mentő bevitt a kórházba, már tudtam, hogy nem fogok járni többet. Nyugtatót kellett adniuk, mert egész este sírva ordítottam. Ma már elfogadom a kerekesszékem, amit a tűzpiros verdámnak hívok.
A cikk folytatódik, lapozz!
Iratkozz fel a Bien.hu hírlevelére!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
