Az edények
Valamiért természetes volt a családomnak, hogy minden összejövetelen én mosogatok. Ők kaja után már rég a nappaliban beszélgettek, amikor én még javában az edényeket csuszatoltam. Soha senki nem köszönte meg, ezért egyszer direkt úgy mosogattam el, hogy minden tányér és pohár foltos maradt. Még kétszer megcsináltam ezt és a következő alkalommal nagynéném szólt, hogy „Hagyd csak az edényeket, Barbikám, inkább gyere beszélgetni.” Ilyen egyszerű volt.
Jaj, bocsi
Egyszer megkért a barátom, hogy vasaljam ki egy ingét mert sietett, és onnantól kezdve elvárta, hogy én vasaljak rá. Mérlegeltem a helyzetem és úgy döntöttem, hogy én nem tartozom neki ezzel, de konfliktust sem akartam. Legközelebb direkt csúnyán vasaltam ki az inget, meg is jegyezte, én pedig mondtam, hogy „jaj, bocsi.” Aztán a kedvenc pólójába is égettem egy szép mély vonalat és ez volt az utolsó alkalom, hogy vasaltam rá.
Következő cikkünkLájkoljuk a múltat, mert a jelen egyszerűen túl sok – és ez nálam sincs másképpSzoktál mostanában régi képeket nézegetni? Ha igen, nem vagy egyedül: mindannyian keressük azt a megnyugtató érzést, amit a múlt szép emlékei tudnak csak biztosítani a jelennek. Ez a kollektív visszatekintés nem csupán egyszerű nosztalgia, hanem egyfajta belső válaszreakció arra a felfokozott tempóra, amit a körülményeink…Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
