Az örökség
Az első házasságom alatt döbbentem rá, hogy bármennyire is fogadkoztam hogy nem leszek olyan, mint anyám, én is ugyanakkora „háztartási mártír” lettem, mint ő. Gyorsan elváltam és a második házasságomba már úgy mentem bele, hogy több eszem volt és nem kapattam el a férjem a kapcsolatunk elején. Itt az az alapfelállás, hogy felváltva főzünk, egyik nap ő, a másik nap én. Mindenki mossa a saját szennyesét. (Bizony!) A takarítást pedig a kedves szomszédnéni csinálja, akit felesben fizetünk és ez tökéletesen működik: mi elmegyünk valahova kettesben minden szombaton és mire hazajövünk, ragyog a lakás. Így sosincs veszekedés, hogy ki főzzön, ki mosson, ki takarítson.
