Így éld meg teljesebben nőiességedet a ciklusodon keresztül!

Így éld meg teljesebben nőiességedet a ciklusodon keresztül!

Címlap / Életmód / Egészség / Így éld meg teljesebben nőiességedet a ciklusodon keresztül!

A női test és lélek összhangja különösen fontos a mai, túlterhelt világban, bármennyire is igyekszünk elnyomni vagy éppen figyelmen kívül hagyni ezt az igényt.

VIDEO Napcsókolta smink, a forró estékre

A ciklusszinkron lehetőséget ad arra, hogy mélyebben kapcsolódjunk önmagunkhoz, megértsük érzelmeinket, fizikai tüneteinket és harmóniában éljünk a természetes ciklusunkkal. De hogyan segítheti mindez a test, lélek és szellem egységének megteremtését? Milyen szerepe lehet a menstruációs ciklus különböző fázisainak az önismereti utunkon? Interjúsorozatunk második részében folytatjuk a beszélgetést Lazaridisz Georgina Sofiával, ciklusszinkron és termékenységtudat oktatóval.

Kedves Gina! Köszönjük, hogy ma is eljöttél és segítesz nekünk, hogy jobban megértsük, megismerjük nőiségünket és az önmagunkhoz való kapcsolódás lehetőségeit! Az előző interjúnkban részletesen beszélgettünk a női ciklusról, annak fázisairól és arról is, miért olyan fontos, hogy ciklusszinkronban éljünk, hiszen ennek számos egészségügyi, lelki és mentális előnye is van. Kérlek, most arról beszélj nekünk, hogyan kapcsolódik a ciklusszinkron annak az egységnek a megteremtéséhez, amit talán a legjobban a női test, lélek és szellem harmóniájaként tudnánk leírni!

Gina: Köszönöm én is, hogy itt lehetek! Igen, természetesen szoros kapcsolatban áll a ciklusszinkron a női egység megélésével. A mai nyugati társadalomban sokszor egy materialista szemléletet képviselünk, de a fizikai testünkön keresztül rengeteg elméleti és spirituális tapasztalatot is szerezhetünk, ha ezt megengedjük magunknak. Pont ilyen a ciklusnapló vezetése is, ami segíthet jobban megérteni a saját érzelmi és mentális hullámzásainkat a ciklusunk során, ezáltal emelkedhet a tudatossági szintünk, elindulhatunk a spirituális úton.

Amikor naplót vezetünk, egyre tudatosabban figyelhetjük meg, hogy bizonyos időszakokban (jellemzően a luteális fázisban) felszínre kerülnek hasonló érzelmek vagy problémák. Például előfordulhat, hogy minden luteális szakaszban felmerül a gondolat, hogy szakítani akarunk a párunkkal, valamiért nem vonzódunk, kapcsolódunk hozzá ekkor úgy, ahogy szeretnénk.

Ha figyelünk rájuk, akkor ezek az ismétlődő érzések egy mélyebb rétegre világítanak rá, amely önismereti utazásra hívhat bennünket. A ciklusszinkron tehát egy olyan eszköz, amely által nőként felfedezhetjük lelkünk mélyebb rétegeit.

Úgy véled, hogy a luteális fázis rá tud világítani akár elfojtott érzésekre vagy traumákra, amelyeket leplezünk, elfedünk?

Gina: Igen, pontosan. Archetípusosan a luteális fázis az „Anya” archetípusához kapcsolódik, és mindannyiunknak van valamilyen kapcsolata a női felmenőinkkel. Érdekes megfigyelni, hogy kinek melyik ciklusfázissal és mikor vannak kihívásai. Például 20-25 éves koromban a follikuláris szakasz jelentett problémát, míg 35-40 éves koromban a luteális fázis? Ezek a mintázatok gyakran utalnak mélyebb lelki rétegekre, amelyekkel érdemes foglalkozni.

Tapasztalataim szerint, ha valakinek évek óta nincs menstruációja, a háttérben gyakran találunk valamilyen egészségtelen kapcsolatot az anyaság gondolatával. Az ilyen esetekben a fizikai támogatás mellett a lelki munkát is fontos bevonni a közös munkába, mert jellemzően a lelki gátak feloldása hozza meg a menstruáció (ovuláció) visszatérését.

Sokszor, ha valaki „nem akar menstruálni”, a háttérben az anyaság elutasítása vagy az attól való félelem áll, ami gyakran teljesen tudat alatt, akár transzgenerációs trauma miatt munkálkodik a mélyben.

Azt tapasztalod a munkád során, hogy amikor a fizikai tünetek – például a menstruáció kimaradása – jelentkeznek, mindig van a háttérben valamilyen lelki nehézség, trauma?

Gina: Igen, ezt teljes mértékben ki merem jelenteni. Az én tapasztalatom szerint az asztráltestben előbb jelennek meg a problémák, és ha ezeket nem oldjuk meg lelki vagy szellemi szinten, akkor a fizikai testben is megmutatkoznak. Ezért látom mindig a kettő közötti összefüggést.

Hogyan hat a modern életmód az egység megélésére? Meglátásod szerint ellehetetleníti, vagy éppen támogatja azt?

Gina: Ez változó. Az applikáció, amit megálmodtam, és ami a napokban válik elérhetővé a felhasználók számára világszerte, egy nagyon modern találmány, mégis kiválóan tudja támogatni a nőket. Segít követni a ciklusukat, jobban megérteni önmagukat, ráadásul egy kattintással el tudják küldeni ciklusnaplójukat az orvosuknak vagy a ciklusszinkron oktatójuknak. Viszont a modern életmóddal együtt járó állandó hajtás, a mókuskerékből való kiszállás nehézsége, valamint a nőkre nehezedő szerepek sokasága valóban hátráltató tényező lehet.

Nagyon nehéz visszavenni a tempóból, különösen olyan körülmények között, amikor két munkahelyen kell helytállni vagy más, hasonlóan terhelő élethelyzetünk adódik.

Amikor a konzultációk során szóba kerül ez a téma, meg szoktam kérdezni: nem lehetne változtatni a körülményeken? Mert a naplókból is látszik, ha valaki nincs jól, például, ha két állása van és folyamatosan fáradt. Én nem mondom meg senkinek, mit tegyen, de gondolatot ébresztek, mert olyan helyzetekről beszélünk, amikor hosszú távon kifizetődő lenne talán kevesebbet keresni, de több pihenést engedni magunknak.

Manapság hihetetlenül sok lehetőség áll rendelkezésünkre, ami hatalmas szabadságot ad, de csak akkor lehetünk igazán szabadok, ha vállaljuk a felelősséget a döntéseinkért. Felelősen kell szelektálni, mi az, amire valóban szükségünk van. Az ember bármikor dönthet úgy, hogy szabad lesz, de ehhez fel kell vállalni a változás szükségességét.

Valószínűleg ez az egyik legnehezebb döntés: felvállalni, hogy tudunk változtatni, ha igazán akarunk. De talán még nehezebb az, hogy segítséget kérjünk.

Gina: Ez különösen nehéz a nőknek! Épp nemrég volt nálam egy ikrekkel várandós anyuka, aki elmondta, hogy bár megtehetné anyagilag, mégis „cikinek” érzi segítséget kérni rögtön a szülés után. Azt látom, ez sajnos nagyon jellemző hozzáállás. Pedig lenne lehetőségünk ezen változtatni! Van például egy Facebook csoport, amiben bárki segítséget kérhet és kínálhat, akár nagyobb volumenű támogatásra, akár egészen apró, házimunkában való segédkezésre lenne szüksége. Nekem ebből a csoportból került ki a takarítónőm, mert fel kellett ismernem, hogy muszáj néhány feladatot delegálnom, hogy haladhassak a célom felé. Ezt én már nem érzem „cikinek” sőt, fontos lenne, hogy a nők egymást támogassák, akár ilyen apró dolgokban is, mint a takarítás, főzés vagy bevásárlás. Régen a nők eleve csoportokban éltek, és nem véletlenül mondták, hogy „egy falu nevelte fel a gyermeket”. Ma ez a támogatás gyakran hiányzik, pedig nagyon sokat jelentene.

Korábban ráadásul generációk éltek együtt, tehát szinte sosem voltak a nők teljesen egyedül. A gyermekágyi időszakot pedig különösen fontos lenne megtisztelnünk, de sajnos erre is kevésbé figyelünk manapság. 

Gina: Az én megfigyelésem szerint azok a nők, akiknek a gyermekágyi időszakban vagy a szülés során problémáik voltak és ezeket nem dolgozták fel, később nagyobb nehézségekkel néznek szembe – akár a ciklusukban is. Sajnos e traumák miatt nem tudnak teljes mértékben kapcsolódni a nőiességükhöz, van egy elakadásuk. Amikor ezek felszínre kerülnek, és belemegyünk ezekbe a témákba, akkor gyakran jönnek elő nagy érzelmi kitörések, sírások. És igen, ez hatással van a szoptatásra, a ciklusra, mindenre.

Sokan nem is tudják, kitől kérhetnének segítséget. Legyen szó menstruációs problémákról, fogantatásról, szülésről – nincs elegendő információnk és az egészségügyben sincs sok esetben megfelelő támogatás. Nem régen egy ismerősömmel beszélgettem, aki arról mesélt, hogy a kórházban a négygyerekes takarítónő szánta meg és mutatta meg neki, hogyan kell helyesen szoptatni. 

Gina: Ez egyúttal elszomorító, másrészt szívderítő, mert tökéletes példája az úgynevezett „vörös fonálnak”, ami összeköti a nőket. Beszédes szavunk a nővériség is: a tudásnak, tapasztalásnak anyáról lányra kellene szállnia, de a nők közötti természetes kapcsolódás szétszakadt. Ezért nem merünk segítséget kérni még a barátnőinktől sem, mert szégyelljük, hogy a kórházból hazakerülve nincs rendben a lakásunk vagy nem úgy nézünk ki, ahogy mások megszokták. Pedig, ha megkérnénk valakit, hogy hozzon egy tál levest, vagy mosogasson el, az nagy segítség lenne. Ehelyett inkább egyedül maradunk félelmeinkkel, nehézségeinkkel és a halmozódó, negatív érzéseinkkel, amik nem múlnak el nyomtalanul.

A szégyenérzetünk, hogy kik vagyunk, hogyan nézünk ki – ezek a társadalmi elvárások nagyon mélyen beépültek és kontroll alatt tartanak minket.

Manapság, ha egy nő segítséget kér a gyerekével kapcsolatosan, gyakran elítélik – sokszor más nők. Ezeket a stigmákat kellene feloldani. Jó más nőkkel kapcsolódni, jó segítséget kérni, és ebből mindenki csak profitál. El kellene fogadni, hogy nem tudunk és nem is kell mindent egyedül csinálnunk!

Talán ezzel meg is ragadtunk a lényeget: így tudnánk jobban egységet teremteni testi, lelki, szellemi szinten önmagunkban és a nők világában egyaránt. Úgy gondolom, hogy életünk különböző szakaszai – például a menstruáció, az anyaság vagy a menopauza – mind hatással vannak erre az egységérzetre, csak más és más módon.

Gina: Minden termékenységi életszakasz, amelyen egy nő áthalad, olyan lesz, amilyenre az előző szakaszok során felkészült. Persze korrigálható minden, de az alap itt dől el. Én például gyerekkoromban a méhecskékről kaptam oktatást anyukámtól, ami nem sokat segített – és sok nő van ezzel így. Az anyáinktól örökölt szégyen és a félelmek végigkísérik a női életterületeket, mert sok mindenről nem beszéltek, nem beszélhettek. És ha valamiről hallgatunk, ott biztosan elakadás van.

Az első szexuális élményem például titkolnom kellett nagymamám előtt, pedig már elmúltam 18, és azóta is csak hosszú  kapcsolataim voltak. Neki gyakorlatilag nem volt semmilyen kapcsolata a szexualitással. Hogyan is adhatna ez a generáció tudást, ha nekik sem adatott meg? Nagy felelőssége van az édesanyáknak abban, hogy segítsenek a lányaiknak egészséges kapcsolatot kialakítani a testükkel.

A generációs csend nagyon meghatározó. A női testet évszázadok óta szégyenletesként kezelik, és ez anyákról lányaikra száll. Így nem meglepő, hogy addig szedünk fogamzásgátlót, és elnyomjuk magunktól az élő, termékeny ciklusunkat, amíg valamit kérni nem akarunk a testünktől – például, hogy megfoganjon és gyermeket szüljön. Amennyiben akkor ismerkedünk meg a testünkkel, szerencse kérdése, hogy minden rendben megy-e. Ha nem, akkor hajlamosak vagyunk haragudni rá. A női test központi szerepet, tiszteletet érdemelne, ám a társadalom mindent megtesz azért, hogy ezt elkerüljük. 

A menopauza pedig talán a legstigmatizáltabb állapot egy nő életében. A társadalom hajlamos a nőket 55-60 év fölött haszontalannak tartani, miközben a férfiakkal ugyanebben a korban teljesen máshogy bánnak. Pedig a menopauza a „Bölcs asszony” archetípusa. Ekkor már nem kell foglalkozni a ciklussal vagy a szüléssel, a női bölcsesség átadása kerül előtérbe. A régi matriarchális társadalmakban a legidősebb nők tisztelete kiemelkedő volt, de amitől (akitől) félünk, azt – ebben a férfiak által uralta világban – társadalmi szinten inkább elnyomjuk.

Most még nehéz elképzelnem, hogy ezen a téren jelentős változás történjen, de úgy gondolom, a változásnak bennünk, nőkben kell elkezdődnie. Aki átéli a menopauzát, igazán bölcs asszonnyá csak akkor válhat, ha ennek az időszaknak az érzelmi változásait magában rendezni tudja. 

Gina: Akinek jó kapcsolata van önmagával, könnyebben átvészeli ezt az időszakot, ellenkező esetben sokkal nehezebb tranzit lesz számára a változás. Tartok menopauza tanfolyamot is és azt látom, nem szükségszerű, hogy ez az időszak rossz és megterhelő legyen a nők számára. A hormonok, amelyek a ciklus során működnek, védik az agyunkat, a szívünket, segítenek elkerülni az elhízást, a cukorbetegséget és az Alzheimer-kórt, de ezek a problémák a menopauza után már gyorsan felüthetik a fejüket. Ha nem figyelünk a testünkre, a menopauza problémás lehet.

A cikluskövetés ugyanakkor segíthet, olyannyira, hogy bizonyos felmérések már arra világítanak rá, hogy aki ciklusszinkronban él, akár 1-2 évvel is kitolhatja a menopauzája időszakát. 

Ez már önmagában is előny, nem csupán azért, mert az egészségügyi problémák így még később jelentkeznek, hanem mert globálisan a gyermekvállalás ideje kitolódik, és sokat számít, ha plusz termékeny éveket adhatunk magunknak.

Igen és már arra is vannak tanulmányok, hogy azok a nők, akik 35-38 éves koruk után szülnek, tovább élnek, mert a késői szülés extra hormonlöketet ad a testnek, ami pozitívan hat az egészségre. Régen is szültek nők 40 éves koruk után! Teljesen természetes volt, hogy addig jöttek a gyerekek, amíg termékenyek voltak – ezen viszont manapság éppúgy hajlamosak vagyunk megrökönyödni, mintha valaki „túl korán” alapít családot vagy egyáltalán nem vállal gyermeket.

Köszönöm Gina, hogy mindezt elmondtad nekünk! Még egy közös interjúval készülünk olvasóink számára: a harmadik részben a női transzgenerációs traumákat, oldási lehetőségeiket járjuk körbe és kicsit elmélyedünk a női léthez és a családállításhoz, a generációs mintákhoz minden szempontból közelálló regényedben, Az Ötödik-ben is.
Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!