Kipipálva
Minden jó tulajdonságot kipipálhattam Attilánál. Mindig időben érkezett, nem variált. Válaszolt az üzeneteimre, megkérdezte, milyen napom volt és figyelt is, amikor elmeséltem. Nem tűnt el napokra, nem rejtegette a telefonját. Viszont hiányzott belőle az az édes káosz, amire vágyom. Hogy időnként megkérdőjelezzem, hogy valóban engem akar, vagy csak szórakozik velem. Az az érzés, hogy folyamatosan tepernem kell érte, mert félek, hogy különben elhagy. Az a toxikus szenvedély, ami rág belülről, mégis addiktív. Ami attól izgalmas, hogy bármelyik pillanatban elveszíthetem. 34 évesen már nem erre kellene vágynom, de ez van…
