Hála a múltnak és annak, aki voltam
Most, hogy visszanézek, hálás vagyok azért, hogy honnan indultam, és mennyi munkát tettem bele abba, hogy idáig eljussak. Mindent ketten építettünk fel, és bár néha csak a túlélésre koncentráltunk, utólag látom: minden apró erőfeszítés számított.
Hálás vagyok nemcsak az egységnek, amit alkotunk és a szerencsénknek (mert azért kellett az is), hanem önmagamnak is. Annak a régi énemnek, aki nem adta fel akkor sem, amikor időről időre a padlóra került – minden téren. Ez a felismerés újfajta tiszteletet hozott magammal szemben és mintha ezzel a hozzáállással az élet is bőkezűbbé vált volna velem szemben.
Egyre több jó talál rám, mióta megtanultam így nézni magamra és az életemre. Talán te is voltál már úgy, hogy csak hajtottál előre, észre sem véve, mennyi mindent értél el közben. Vagy épp túl szigorúan bántál magaddal, miközben másoknak gondolkodás nélkül megadtad a törődést és az együttérzést. Olvass még a témában
De ha megtanulsz más szemmel nézni magadra és az életedre, akkor beköszönhet a változás. Nem azért, mert hirtelen minden könnyű lesz, hanem mert elkezded végre megengedni magadnak, hogy értékesnek lásd azt is, ahol éppen tartasz.
