Egyre több jó talál rám, mióta megtanultam másként nézni ezekre a dolgokra. Sokáig azt hittem, hogy a boldogság és a siker egyszerűen abból fakad, hogy keményen dolgozunk és elkötelezetten kitartunk a céljaink mellett.
Utólag visszatekintve is látom, hogy ezek fontos tényezők, de az elmúlt években rájöttem: a valódi változás nem itt, hanem az önismeretben, saját szükségleteink felismerésében rejlik.
A „mai világban” elképesztően könnyű elfelejteni, mennyire fontos az önszeretet: beleragadunk a teljesítménykényszerbe, másokhoz hasonlítgatjuk magunkat és közben a legfontosabb emberen, saját magunkon felejtünk el dolgozni.
Olvass még a témában
Pedig amikor végre megtanuljuk megadni magunknak is ugyanazt a figyelmet és törődést, amit másoknak szívből biztosítunk, akkor valami különleges történik. A világ egyszerűen elkezd másként reagálni ránk.
Úgy bánni magammal, mint akit a legjobban szeretek
Egy ideig nagyon nehezen ment, hogy magamat is úgy lássam, mint valakit, aki megérdemli az őszinte gondoskodást. Könnyű és egyszerre nehéz mindent megtenni másokért, de amikor mi kerülünk a sorra, hirtelen ezer kifogás jön. Még be kell tenni egy mosást, még jó lenne kigazolni a kertet, még el kellene vinni sétálni a kutyát.
Aztán megtapasztaltam, hogy ha több pihenést engedek meg magamnak, ha bátran átadok feladatokat másoknak, akkor nemcsak felszabadulok, hanem kiegyensúlyozottabbá is válok.
Az egyik leghatékonyabb trükk ezen a téren, hogy ha elképzeled önmagadat úgy, mint a legkedvesebb barátnődet. Hogyan bánnál vele? Valószínűleg mindenben a legjobbat szeretnéd neki és egész biztosan nem folytatnál vele goromba, bántó belső monológokat. Miért ne tehetnéd meg ugyanezt saját magadért? Ez a gondolatmenet nekem is sokat segített abban, hogy más szemszögből nézzek magamra.
