Elméletben tényleg szép gondolat, hogy ne sajátítsuk ki egymást. Hogy hagyjuk a másikat szabadnak, és bízzunk benne, hogy visszatér. De én nem ilyen szerelmet akarok. Én azt a fajta szerelmet akarom, ami miatt nem is akar elmenni. Ahol nem kell szabályokat írni arról, mi fér bele, mert a másik egyszerűen nem akar mást.
Lehet, hogy a jövő a nyitott kapcsolatoké. De ha így van, én inkább maradok egy kicsit a múltban. Ott, ahol a szerelem még nem trend, hanem egy mindent felemésztő, őszinte, megmagyarázhatatlan érzés volt. Ahol nem féltünk attól, hogy mindent beleadjunk – mert pont ez volt benne a szép.
