Ma már pontosan tudjuk, hogy az erős, egészséges kapcsolatok központi szerepet játszanak abban, hogy mennyire vagyunk elégedettek az életünkkel.
A KSH adatai szerint 2013-ban már a gyermekek a legnagyobb arányban (29,1%) két felnőttel, egykeként éltek Magyarországon. Ezek alapján az egy gyerekes háztartások idehaza is egyre gyakoribbak.
Arról, hogy az egykék valamilyen hátrányt szenvednek szociális téren, vagy nem lesz életük során, akire támaszkodhatnak, gyakran hangoztatják azok, akik a több gyermekes családmodell mellett kampányolnak, de ezekre az aggodalmakra a kutatások rendre rácáfolnak.
Ugyan kétségtelenül lehetnek előnyei egy jó testvéri viszonynak, valójában nincs bizonyíték arra, hogy önmagában az, hogy valakinek van-e testvére, jelentősen befolyásolná a személyisége fejlődését vagy a későbbi életminőségét.
Az azonban tény, hogy az erős, szeretetteljes kapcsolatokra szükségünk van. A híres Harvard Grant Study, amely több mint hét évtizeden keresztül követte nyomon a Harvardon végzetteket, szintén ezt bizonyítja.
„A legegyértelműbb üzenet, amit ebből a 75 éves tanulmányból kapunk, a következő: A jó kapcsolatok boldogabbá és egészségesebbé tesznek minket”
– hangsúlyozza Bill Murphy, Jr. közreműködő szerkesztő, aki cikket írt a tanulmányról.
Így nem olyan meglepő, hogy sok egygyermekes szülő alig várja, hogy gyermeke testvért kapjon. Abban a reményben, hogy lesz majd kivel játszaniuk kiskorukban, és később, felnőttként is mindig lesz valaki, akihez segítségért, támogatásért vagy csak társaságért fordulhatnak. Mindez persze remekül hangzik, de nem a testvéri kapcsolat az egyetlen módja annak, hogy így legyen. Sőt, az, hogy valakinek testvére születik, még nem feltétlenül garantálja önmagában, hogy később boldogabb és teljesebb élete lesz.
Sőt: vannak testvérek, akik felnőtt korban egyáltalán nem tartják a kapcsolatot, vagy kimondottan neheztelnek egymásra. Ennek hátterében a gyermekkorban lappangó rivalizálás, a mérgező kapcsolatok, vagy egyszerűen csak a közös érdeklődés teljes hiánya is állhat.
Helyettesítő testvérek
Az egyke gyerekek és szüleik pontosan tudják, milyen fontosak a barátok az összetartozás és a biztonságérzet kialakításában. Ezek az úgynevezett póttestvérek ott vannak mellettük, megosztják velük élettapasztalataikat, és gyakran ismerik az egyke gyermek szüleit és családjukat is.
Az Egyke Gyermekek Kutatási Projekt, amelyet az Egyesül Államokban végeztek, több interjút is tartalmaz egyke gyerekekkel, akik elmondták: van olyan barátjuk, akivel minden nap beszélnek, és akire leginkább testvérükként tekintenek.
Az amerikai National Family Life Survey szerint „az egykék arról számolnak be, hogy nagyjából ugyanannyi közeli barátjuk van, mint azoknak, akik testvérekkel nőttek fel. Ugyanolyan elégedettek a mai társadalmi életükkel.”
Ezekre a barátokra az egykék gyakran testvérpótlékként hivatkoznak, és a kutatások alapján ezek a kötelékek sokszor évtizedekig is megmaradnak, és ugyanolyan támaszt jelentenek, mint a pozitív testvérkapcsolatok.
Sok egyke gyerek szülője pedig arról számolt be, hogy aktívan tett azért, hogy gyermeke számára megteremtse azokat a társas kapcsolatokat, amelyeket egy testvéri kapcsolatból kaphatnának meg. Akár vallási, szociális, vagy a tágabb család közösségére támaszkodva érték ezt el.
Az egykeként felnövők elégedettségét vizsgáló kutatásban a gyerekek többször is kijelentik, hogy a testvérpótlékuk ott van nekik, akár szomorú, akár jó hírekkel érkeznek. A testvérpótlék, akárcsak egy testvér, megosztja az élményeket és együtt lehet vele emlékeket gyűjteni. Ezek a barátságok a tapasztalatok szerint felnőttkorban is fontosak és értékesek maradnak. Az Egyedülálló Gyermekek Kutatási Projekt évtizedes tapasztalatai alapján pedig ezek a kapcsolatok képesek megadni minden olyan többletet a gyerekeknek, mint amit egy jó testvéri viszony is megadna.