„A legegyértelműbb üzenet, amit ebből a 75 éves tanulmányból kapunk, a következő: A jó kapcsolatok boldogabbá és egészségesebbé tesznek minket”
– hangsúlyozza Bill Murphy, Jr. közreműködő szerkesztő, aki cikket írt a tanulmányról.
Így nem olyan meglepő, hogy sok egygyermekes szülő alig várja, hogy gyermeke testvért kapjon. Abban a reményben, hogy lesz majd kivel játszaniuk kiskorukban, és később, felnőttként is mindig lesz valaki, akihez segítségért, támogatásért vagy csak társaságért fordulhatnak. Mindez persze remekül hangzik, de nem a testvéri kapcsolat az egyetlen módja annak, hogy így legyen. Sőt, az, hogy valakinek testvére születik, még nem feltétlenül garantálja önmagában, hogy később boldogabb és teljesebb élete lesz.
Sőt: vannak testvérek, akik felnőtt korban egyáltalán nem tartják a kapcsolatot, vagy kimondottan neheztelnek egymásra. Ennek hátterében a gyermekkorban lappangó rivalizálás, a mérgező kapcsolatok, vagy egyszerűen csak a közös érdeklődés teljes hiánya is állhat. Olvass még a témában
Helyettesítő testvérek
Az egyke gyerekek és szüleik pontosan tudják, milyen fontosak a barátok az összetartozás és a biztonságérzet kialakításában. Ezek az úgynevezett póttestvérek ott vannak mellettük, megosztják velük élettapasztalataikat, és gyakran ismerik az egyke gyermek szüleit és családjukat is.
