Nemrég svéd és brit kutatók együttesen próbálták megvizsgálni azt, hogy vajon a kutyák iránti szeretet öröklődik-e, vagy szimplán az befolyásolja, hogy gyerekként mit láttál, és a szüleid engedték-e, hogy legyen házi állatotok. Ezt úgy tették meg, hogy több mint 35 ezer egy- és kétpetéjű ikerpárt vizsgáltak meg 1926 és 1996 között, egy hosszabb kutatási folyamat során. Ezáltal tudták megállapítani, hogy vajon a környezeti tényezők befolyásolják-e jelentős mértékben, hogy valaki imádja a kutyákat, vagy sokkal inkább valami egészen más áll a háttérben. És nagyon érdekes dolgokra bukkantak!
Ugyanis felfedezték, hogy nagyon nagy befolyással van egy emberre a genetikája, és a résztvevők több mint felénél meg tudták állapítani, hogy a kutyák iránti szeretet a génjükbe van kódolva.
Vagyis nem csak attól függ, hogy gyerekként milyen ebekkel hozott össze az élet, vagy idősebb korodban volt-e sajátod, hanem attól is, hogy mit örököltél a felmenőidtől.
Gondolj például a szüleidre, nagyszüleidre. Rájuk mi a jellemző? Nagy a valószínűsége annak, hogy ha te megőrülsz a kutyákért, ők is szeretik őket, vagy volt az életükben olyan eb, akiért nagyon rajongtak. Hiszen gyakori, hogy valaki egy kutya elvesztése után nem meri magát még egyszer kitenni ennek, és nem fogad örökbe újabbat. De attól még kedveli őket, és szívesen meg is simogatja a kutyákat. Olvass még a témában
Legújabb telefon, márkás cuccok és nulla önbizalom. Társadalmi problémák ma
Decemberi munka horoszkóp. Lesznek még izgalmak és jut idő a pihenésre?
„Nem engedte a gyereknek, hogy jól érezze magát velem”. Válás utáni nem-együttműködések az exszel
5 biztos jel, hogy ideje „szakítanod” a legjobb barátnőddel
