A kiszolgáltatottság nem feltétlenül rossz dolog, viszont szükségszerű. Gondoljunk csak arra, hogy életünk folyamán minimum kétszer élünk meg kiszolgáltatott időszakot. Ilyen a csecsemőkor, amikor a minket ellátó felnőtteknek vagyunk kiszolgáltatva, és az időskor, amikor gyerekeinknek. A kiszolgáltatottság tehát elkerülhetetlen, és a csecsemő kortól eltekintve többnyire saját hozzáállásunkon múlik… és egy újabb bizonyíték arra, hogy az embernek szüksége van a közösségekre.
Amint vetsz, úgy aratsz
Ez vonatkozik az időskori kiszolgáltatottságra. Ha nem foglalkoztál minőségileg a gyerekeiddel, nem várhatod el azt, hogy munka után, fáradtan, rád nyissák az ajtót.
Akkor is ez a helyzet, ha a gyereknevelést csupán kötelességtudatból végezted, ugyanis a gyerek nevelése nem az ellátásról szól, hanem arról, hogy mit éltetek meg együtt, és hogyan tanítottad meg neki az életét élni – ahogy tanítottad neki, azt és úgy kapod vissza. Ha vállalod a szeretet és idő ,,csapdáját”, gyereked is vállalni fogja ezt a kockázatot érted.
Akkor is ez a helyzet, ha a gyereknevelést csupán kötelességtudatból végezted, ugyanis a gyerek nevelése nem az ellátásról szól, hanem arról, hogy mit éltetek meg együtt, és hogyan tanítottad meg neki az életét élni – ahogy tanítottad neki, azt és úgy kapod vissza. Ha vállalod a szeretet és idő ,,csapdáját”, gyereked is vállalni fogja ezt a kockázatot érted.
A szeretet és hit mindig kifizetődő
Van az öregkornak egy csapdája: az ha nem hiszel abban, hogy gyereked nevelését jól végezted, megtettél mindent. Ugyanis, ha nincs meg benned az önbizalom, a hit saját munkádban, félsz attól, hogy valamit elrontottál, akkor elfelejtesz valóban szeretni, mert le fogja kötni gondolataidat a szorongás, emiatt pedig előbb-utóbb megkeseredett leszel.
Olyan ember, akivel nem töltenek hosszú időt a fiatalok – a magány pedig egyre mélyebbre sodor. A gyermektelen időseknél is a fiatalságba vetett hit a legfontosabb. Ismertem olyan asszonyt, akinek számtalan keresztgyereke volt, akikkel rendszeresen töltött időt, így nem maradt egyedül öregségére.
Olyan ember, akivel nem töltenek hosszú időt a fiatalok – a magány pedig egyre mélyebbre sodor. A gyermektelen időseknél is a fiatalságba vetett hit a legfontosabb. Ismertem olyan asszonyt, akinek számtalan keresztgyereke volt, akikkel rendszeresen töltött időt, így nem maradt egyedül öregségére.