Egyedül maradunk öregségünkre? Csak rajtunk múlik!

Egyedül maradunk öregségünkre? Csak rajtunk múlik!

Címlap / Kikapcsolódás / Szórakozás / Egyedül maradunk öregségünkre? Csak rajtunk múlik!

A kiszolgáltatottság nem feltétlenül rossz dolog, viszont szükségszerű. Gondoljunk csak arra, hogy életünk folyamán minimum kétszer élünk meg kiszolgáltatott időszakot. Ilyen a csecsemőkor, amikor a minket ellátó felnőtteknek vagyunk kiszolgáltatva, és az időskor, amikor gyerekeinknek. A kiszolgáltatottság tehát elkerülhetetlen, és a csecsemő kortól eltekintve többnyire saját hozzáállásunkon múlik… és egy újabb bizonyíték arra, hogy az embernek szüksége van a közösségekre.

Amint vetsz, úgy aratsz

Ez vonatkozik az időskori kiszolgáltatottságra. Ha nem foglalkoztál minőségileg a gyerekeiddel, nem várhatod el azt, hogy munka után, fáradtan, rád nyissák az ajtót.
Akkor is ez a helyzet, ha a gyereknevelést csupán kötelességtudatból végezted, ugyanis a gyerek nevelése nem az ellátásról szól, hanem arról, hogy mit éltetek meg együtt, és hogyan tanítottad meg neki az életét élni – ahogy tanítottad neki, azt és úgy kapod vissza. Ha vállalod a szeretet és idő ,,csapdáját”, gyereked is vállalni fogja ezt a kockázatot érted.

A szeretet és hit mindig kifizetődő

Van az öregkornak egy csapdája: az ha nem hiszel abban, hogy gyereked nevelését jól végezted, megtettél mindent. Ugyanis, ha nincs meg benned az önbizalom, a hit saját munkádban, félsz attól, hogy valamit elrontottál, akkor elfelejtesz valóban szeretni, mert le fogja kötni gondolataidat a szorongás, emiatt pedig előbb-utóbb megkeseredett leszel.
Olyan ember, akivel nem töltenek hosszú időt a fiatalok – a magány pedig egyre mélyebbre sodor. A gyermektelen időseknél is a fiatalságba vetett hit a legfontosabb. Ismertem olyan asszonyt, akinek számtalan keresztgyereke volt, akikkel rendszeresen töltött időt, így nem maradt egyedül öregségére.

A munkahely és a kiszolgáltatottság

A dolgozók egy része azért érzi kiszolgáltatottnak magát, mert nincs meg benne a megfelelő alázat a munkához, ám az is igaz, hogy a munkanélküliség, a jövedelem rendszerességének hiánya, magában hordozza, hogy a munkaadók folyamatosan megsértik a munkavállalók jogait.
Ezt úgy nevezik: egzisztenciális kényszerrel való visszaélés. Egyre többen emelik fel hangjukat. Ilyen a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma Ifjúsági Tagozat akciója, ami idén, plakátkampánnyal és flashmob akcióval hívja fel a figyelmet a problémára.

A kiszolgáltatottság egyéb fajtái

Számos dolog jut eszünkbe, de vajon az eszünkbe jut-e, hogy a társadalmi elvárások alapján ki vagyunk szolgáltatva a divatnak, a sportnak és egészségvédelemnek? Ez a tömegkultúra nyomása, ami ránehezedik életünkre, és az elvárások kiszolgáltatottjai leszünk – mert elhitetik velünk, hogy másként nem boldogulhatunk, sőt senkik vagyunk, ha nem ütjük meg az ő általuk megszabott mércét.
Az elvárások által keletkezett boldogtalanságot pedig kompenzálni kell: szenvedélyekkel – melyek még nagyobb kiszolgáltatottsághoz vezetnek.

A kiszolgáltatottság és értékválság

Azt az embert, aki tudja magáról, hogy kicsoda, mire képes, mit tett le élete folyamán az asztalra – legyen akár a leghétköznapibb dolog – nehéz meggyőzni arról, hogy értékeit ki kell pótolnia, a szeretetet meg kell vásárolnia időskorára. Emiatt fontos az, hogy milyen értékrendet hoztunk otthonról, mi mindent vagyunk képesek felfogni és hasznosítani a világból, jellemünk fejlesztésére.
Az is fontos, hogy ezeket az értékeket tovább adjuk, a lehető legtöbb embernek, leginkább gyereknek, legyen az sajátunk, vagy a környezetünkben élő gyerek. Ez a mi érdekünk is, és a jövő generáció érdeke is.

Járjunk közösségekbe!

Ne legyünk tehetetlenek, hiszen a kiszolgáltatottság érzése egy egyénnél annál valószínűbb, minél kevesebb közösséghez tartozik.
Aki közösségekbe jár élete folyamán, például rajz, néptánc, kézimunka vagy túra szakkörbe, aki népes családdal tartja a kapcsolatot, aki templomba jár, annak sokkal nagyobb az esélye, hogy a kiszolgáltatottsággal járó magányt, kilátástalanságot elkerülje, küzdeni tudjon ellene – azaz, méltósággal legyen képes élni és egyszer majd méltósággal tudja elengedni az életet.

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást