Az első reakció teljesen letaglózott
Rosszabb esetben arra számítottam, hogy a szomszédunk elküld melegebb éghajlatra, hogy mégis mit gondolok magamról, majd pont én oszthatok le egy közel 70 éves férfiembert? Jobb esetben pedig azzal kalkuláltam, hogy elszégyelli magát, hiszen nem ez volt az első nyilvánvaló eset.
Ő azonban egyszerűen letagadta az egészet. Elámultam. Mindketten pontosan tudtuk, mi történt, mégis úgy tett, mintha fogalma se lenne, miről hablatyolok.
Egy pillanatra még meg is sajnáltam. Arra gondoltam, vajon milyen beidegződés vagy régi minta lehet az, ami miatt valaki ennyi idősen, ilyen helyzetben inkább tagad, mintsem szembenézzen a felelősségével… Olvass még a témában
„Már azon is túl vagyok, hogy utáljam magam” – Ez gátol abban, hogy elérjem álmaim alakját
Megfázás ellen és a rosszkedv elűzésére – 8 illóolaj, amire szükséged van ősszel
„Rettegek, hogy a feleségem elhagy” – Férfiak vallomásai a válástól való félelemről
Tényleg rossz anya vagyok, ha van kedvenc gyerekem?
Végül, miután másodszor is elmondtam, hogy hallottam és láttam, mi történt, elismerte: tényleg ő rúgta ki lábbal az üveget az útra. Mondtam, hogy megértem, milyen bosszantó mások szemetét összeszedni, de talán mégsem ez a legkézenfekvőbb megoldás a hulladék eltüntetésére. Valamit dörmögött a bajsza alatt, úgyhogy ekkor már csak annyit kértem tőle, hogy a jövőben találjon ki más alternatívát. Majd közöltem, hogy akkor most utoljára összesöpröm én az ezerfelé robbant szilánkokat. Ő szűkszavúan és morcosan rávágta, hogy „jó”. Nem volt több szócsata, én pedig újra feltakarítottam és visszaültem dolgozni. (Persze, az út felőli részen ezúttal is mi fejeztük be a fűnyírást, de gondolom, jövőre már ennyire „gyakran” sem fogjuk hallani, ahogy rákezd a gép.)