Szerencsésnek mondhatom magamat, mert a közvetlen szomszédainkkal igazi idillben élünk. Egy idősebb hölgyről és egy házaspárról van szó, akik mindig kedvesek, figyelmesek velünk, és annyi szeretettel fordulnak felénk, mintha a lányunk a saját unokájuk lenne.
Az ilyen kapcsolatok manapság ritkák, és már sokszor elgondolkodunk rajta, milyen érzés lesz úgy hazajönni, hogy már nem ők laknak mellettünk. Vajon meg tudja-e bárki közelíteni azt a jószomszédi mintát, amit ők állítottak elénk mérce gyanánt?
Aztán ott van szembeszomszédunk, akivel semlegesen felületes, de udvarias kapcsolatunk volt. Köszöntünk, viszont – most, hogy visszagondolok – egyszer sem elegyedtünk szóba az évek alatt. Kisebb bosszúságokat okozott (ahogy gondolom, mi is neki), viszont különösebb gond nem volt. Legalábbis egy ideig. Olvass még a témában
Ezért ismerkedsz nehezen a születési hónapod szerint
„Sokkolt, amikor a lányom azt mondta, nem volt boldog gyerekkora” – szülőként akkor is meg kell hallgatnod, ha te másként emlékszel
Ezt hozza 2026. október 7. a numerológia szerint: lelki gyógyulás
„Kövér vagyok és utálom magam” – amikor a társadalom azt várja, de nem megy az önelfogadás
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
