A hét további részében próbáltam visszatalálni ahhoz az érzéshez, amiről azt hittem, hogy szeretem őt
Megpróbáltam felidézni a esküvőnket, az első randinkat, azt a pillanatot, amikor megkérte a kezem egy tóparton. Ezek az emlékek megvoltak, tiszták és szépek, de olyan távolinak tűntek, mintha egy másik nőről szólnának, nem rólam. Mintha egy filmet néznék, aminek valamikor a főszereplője voltam, de már nem érzem magamban azt a lányt.
Az utolsó estén, a repülő előtt, kiültünk a szálloda teraszára egy pohár borral, és Péter azt mondta, milyen jó volt ez a hét, milyen régen nem éreztük magunkat ilyen közel egymáshoz. Bólintottam, és belekortyoltam a boromba, mert nem tudtam, mit mondjak. Nem hazudtam neki, csak nem mondtam ki azt, ami bennem motoszkált. Hogy én egész héten azt figyeltem, mikor fog eltűnni ez az érzés, és nem tűnt el.
Most itthon vagyunk, a gyerekek örülnek, hogy hazajöttünk, Péter kicsomagolja a bőröndöket, és én a konyhában állok, nézem őt a nappaliból, ahogy a fiunkkal beszélget a suliról. Szeretem nézni, ahogy apa, ahogy gondoskodik, ahogy megvan benne az a nyugalom, ami engem is vonzott valaha. De amikor arra gondolok, hogy szeretem-e őt úgy, ahogy egy férjet kellene, nem találok magamban egyértelmű választ. Csak azt tudom, hogy azóta a nyaralás óta másképp nézek rá, és ezt még magamnak sem sikerült teljesen megfejtenem. Olvass még a témában
3 dolog az életemben, amiért senkinek nem tartozom magyarázattal – És te sem
„Mikor megeszi a maradékát, amire nekem fájt a fogam” Mi a partnered ártatlan szokása, ami idegesít?
„Állandó együttéléssel egy boldog kapcsolat fenntarthatatlan” – Történetek, amikor a pár szünetet tartott a házasságban
„A vőlegényem a pincérnőkkel flörtöl” – Igaz történetek
Kapcsolódó cikk a következő oldalon:
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
