Talán örökké. A lányom most már 6 éves. Majdnem 4 volt, amikor elkezdett a saját szobájában, a „nagylány ágyban” aludni, de a mai napig igényli, hogy mellette maradjak, amíg elalszik.
Közös pillanatok elalvás előtt
Az esti mese után a fal felé fordul, és a sötétben azt suttogja: „Anya, összebújunk?”A születésnapja estéjén megkérdezte, elaltatom-e úgy, mint amikor még kisbaba volt. Hát persze, feleltem, aztán szorosan magamhoz húztam, és simogatni kezdtem a haját.
A lányom 6 éves, de még mindig mellettem szeret legjobban aludni. Igényli az ölelésem, a közelségem ahhoz, hogy álomba szenderüljön, és minden hajnalban átcsattog hozzám, és a plüss mackójával együtt bebújnak a takaróm alá, hogy ott találja őket a reggel. Olvass még a témában
Talán, ha külön aludtunk volna a kezdetektől, most könnyebben aludna egyedül. Talán egyszerűbb lenne az esti altatás. És talán mostanra jobbak aludnék, és nem fogom azt hazudni, hogy ettől nem lennék boldog.
