Véleménycikk: Schuszter Borka
Egész életemben azt láttam, hogy a szüleim, nagyszüleim dolgoznak, mert mindig van mit csinálni, és ha véletlenül éppen nincs mit csinálni, akkor keresnek valamit, amit csinálhatnak.
Ahogyan nagyon sok hasonló családban, nálunk is az volt a sokszor hangoztatott elv: majd pihenünk, ha meghalunk. Sőt, a még 70, 80, de gyakran 90 felett is fizikai munkát végző idősekről is úgy tartották: az tartja életben őket, hogy dolgozhatnak.
És bár a mai napig hiszem, hogy az, ha vannak a mindennapjainkban célok, ha hasznosnak, aktívnak érezzük magunkat, az valóban segít az életkedv megőrzésében, ma már nem gondolom, hogy romantizálni kellene, ha valaki ilyen idősen is rá van kényszerítve arra, hogy komoly fizikai munkát végezzen, mert mondjuk nem engedhet meg magának mást. Olvass még a témában
„A barátságunk vagy a gyerekem?” – Helyzetek, amikor a legjobb barátnő ki nem állhatja a gyerekeket
Ezt hozza 2026. augusztus 6. a numerológia szerint: kedves gesztusok és gondoskodás
Ezt hozza 2026. augusztus 10. a numerológia szerint: tiszta lap és bátor lépések
„Azt reméltem, hogy ez a szerelem megváltoztatja majd az életem” – romantikusnak tűnő, de valójában toxikus elvárások a párkapcsolatban
Ettől függetlenül ezt a munkamorált, amit egész gyerekkoromban láttam, nyilván internalizáltam én is.
Nem állítom, hogy soha nem segített. Sőt. Ma is hálás vagyok azért, hogy ha jön egy húzósabb időszak, egy nehezebb feladat vagy olyan helyzet, amikor egyszerűen össze kell szedni magam és végig kell csinálni, akkor tudom, hogy képes leszek rá. Tudok dolgozni akkor is, amikor nincs kedvem. Tudok kitartó lenni. Tudok még egy lapáttal rátenni akkor is, amikor már fáradt vagyok.
De ma már ezt csak kivételesen indokolt helyzetben teszem. Vagy legalábbis megpróbálom arra korlátozni. A kivételes terhelhetőségnek ugyanis van egy árnyoldala is: sosem tudom, mikor kell leállnom.
A pihenést ugyanis sokáig nem szükségletként kezeltem, hanem jutalomként
Előbb legyen kész a munka. Előbb válaszoljak minden e-mailre. Előbb legyen rend. Előbb intézzek el mindent. Előbb legyek „elég produktív”, és akkor talán megengedhetem magamnak, hogy leüljek, filmet nézzek, olvassak vagy egyszerűen csak ne csináljak semmit.
Csakhogy a teendők listája igazából soha nem ér véget. Mindig jöhet még egy e-mail, még egy telefon, még egy cikk, még egy mosás, és ha minden megvan, ott vannak a régóta húzódó feladatok: át kéne válogatni a gyerek ruháit, le kéne mosni végre az ablakot, és egyébként mikor fertőtlenítettem utoljára a mosógép adagolóját? Ha arról van szó, hogy van-e még valami teendő, találni mindig lehet valamit.
Ezt kellett először felismernem
Aztán azt is, hogy a pihenés nem a produktivitás ellentéte. Nem valami, amit a munkával „ki kell fizetnem”. Hanem ugyanúgy része a működésemnek, mint az alvás, az evés vagy a mozgás.
Sokáig furcsa érzés volt úgy leülni, hogy közben nem volt mögötte valamilyen teljesítmény, valamilyen „magyarázat”. Ha például egy délutánon nem dolgoztam, hanem csak néztem egy sorozatot, könnyen megjelent a fejemben a gondolat: ezt az időt akár hasznosan is tölthettem volna.
Ma már próbálom megkérdőjelezni ezt a mondatot.
Miért kell minden órámnak hasznosnak lennie? Miért gondolom azt, hogy az az idő, amikor nem termelek, nem dolgozom és nem haladok valamivel, elvesztegetett idő?
Ehhez azonban először meg kellett tanulnom észrevenni a fáradtságot még azelőtt, hogy teljesen kimerülnék. Meg kellett tanulnom nem megvárni azt a pontot, amikor már semmihez nincs kedvem. És azt is, hogy egy szabad délután akkor is szabad délután, ha közben nem takarítottam ki az egész lakást.
Ma is gyakorlom.
Néha még mindig rajtakapom magam azon, hogy úgy tekintek a pihenésre, mint valamire, amit előbb ki kell érdemelnem. Ilyenkor emlékeztetem magam: nem azért pihenek, mert mindennel elkészültem, hanem azért, mert ember vagyok, és szükségem van rá.
A régi munkamorált nem akarom kiírtani magamból. Sok minden van benne, amit szeretek: a kitartás, a felelősségtudat, az, hogy nehéz helyzetben sem omlok össze azonnal.
De megtanultam mellétenni azt is, hogy igenis jogom van élvezni az életet – és jogom van az egészségemhez is, aminek nem az az alsó határa, hogy „éppen kibírtam”, hanem az, hogy ép elmével, kellemesen elfáradva, de a regenerálódásra is időt hagyva zártam a napot.
✨KisokosAngyalszámok111, 444, 777 jelentése→A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
