Mindig nyitva hagyod a közösségi oldalt egy dugi böngészőablakban, és ha nem vagy képnél, máris előbányászod a telefonodat? Amikor már a fél életed a Facebookon éled, érdemes odafigyelned a következő bakikra.
Ne hasonlítgasd magad másokhoz!
Ha eszedbe jut bármilyen szempontból valaki máshoz hasonlítani saját magad, valószínűleg pozitív visszaigazolásra szomjazol, tehát önbizalomhiányod van.
Ebben az állapotban sajnos eleve nagyobb a valószínűsége, hogy olyan impulzusokra akadsz, amelyek csak megerősítik a mostani álláspontodat.
A Facebook sajnos páratlan lehetőséget biztosít arra, hogy bárkinek a külsejéről vagy a sikereiről másodpercek alatt értesülj, így gyorsan mélyre süllyedhetsz az önsajnálatban.
Lesz még rosszabb? 7 passzív-agresszív magatartásforma a közösségi médiában
Persze, annak sincs jó vége, ha a következtetésed szerint mindenkinél szebb és okosabb vagy…
A lényeg, hogy az összehasonlításból semmiféleképpen sem jössz ki „győztesen”. Akkor meg minek egyáltalán vesződni vele?
Ne tölts rajta órákat!
Szinte mindenkinek van olyan rokona, barátja vagy ismerőse, akivel jóformán csak a Facebookon keresztül szokott kommunikálni.
A virtuális tér egyik legnagyobb előnye, hogy áthidalja a földrajzi távolságot – ám ettől sajnos még messze nem ér ugyanannyit a kétfajta közlési mód.
Ha minden áldott nap órákat töltesz a közösségi oldalon, fontosabb és értékesebb tevékenységektől veszed el az időt, ami nagy luxus.
Az eltérő igények miatt természetesen nem lehet meghatározni egy általánosságban egészségesnek mondható intervallumot, de az biztos, hogy a három-négy óra akkor is túlkapást jelent, ha a valamilyen formában a munkádhoz is használod a Facebookot.
Ne keress bűnbakot!
A Facebookon mindenki „önreprezentál”, tehát részben tudatos, részben pedig tudattalan szűrőn keresztül áramoltatja magáról az információkat.
A felhasználók általában azt szeretik megmutatni, amijük van, a hiányérzetekről pedig mélyen hallgatnak.
Márpedig olyan közegben, ahol a dicsekvés az úr, nagyobb eséllyel találkozol irigyelni való dolgokkal, és felmerülhet benned az örök kérdés: „ha neki van, nekem miért nincs?”
Innentől kezdve már csak egy hajszál választ el attól, hogy keresni kezdd a felelősöket. Sokan sajnos arra a következtetésre jutnak, hogy valamit iszonyatosan elrontottak.
És mindezt miért? Mert az egyik ismerősük tengerparton vagy luxus ékszerrel pózolt… Hát nem tragikomikus?
Ne keveredj cicaharcba!
A gyerekes eszmecserék semmilyen ügyet nem mozdítanak előre – pláne, ha az interneten történnek. Ha bajod van valakivel, emeld fel a telefont, és kérj személyes találkozót tőle.
Amennyiben ehhez nincs kedved, miért is ér az egész annyit, hogy egyáltalán szóváltást kezdeményezz?
Másnak a problémájába pedig pláne nem érdemes beleártanod magad, hiszen az első kotnyeleskedő komment megírásakor eleve ott lapul a kötekedni kívánó kisördög, aki órákra vagy akár napokra odaláncol a parttalan szópárbaj negatív energiájához.
Elhisszük, hogy jólesik kockázatmentesen levezetni a feszültséget, ám erre a sport például sokkal kellemesebb és hasznosabb módszer.
Ne akard másnak mutatni magad!
Említettük már, hogy a Facebookon tényleg az lehet mindenki, aki csak akar.
A gondosan beállított fotók, a fontoskodó „becsekkolások” és a bölcsességre hajazó kiírások egytől egyig lehetővé teszik, hogy saját magad „feljavított” verziója legyél.
A probléma csupán annyi, hogy ezt a verziót magán az illetőn kívül senki sem szokta a valóságnál jobbnak érezni.
Vonzerőd épp a természetességben rejlik – a képességben, hogy önmagad tudsz lenni.
Nem buzdítunk rögtön arra, hogy smink nélküli profilképet válassz. De legalább ne biggyessz #nomakeup és #nofilter címkét oda, ahol szemlátomást vakolat és erős Instagram-effekt van!
