Én is éppen úgy szeretem a gyerekemet, mint bárki
Nem, nem azért mentem vissza dolgozni, mert kevésbé érdekel a gyerekem, mert szabadulni akartam tőle, vagy mert én kevésbé találom meghatározó élménynek az életemben az anyaságot mint azok, akik úgy döntöttek, ezt a hivatást teszik teljes állásukká. Millió oka lehet annak, hogy a gyerek mellett visszatértem a munka világába. Lehet, hogy egyszerűen nem engedhettünk meg mást magunknak.
Lehet, hogy csak így van esélyünk egy olyan otthonra, ahol majd egy kistesó is elfér.
Az is lehet, hogy nem akartam teljesen feladni az életemnek ezt a részét, vagy hogy valami olyasmivel foglalkozom, amivel egy nagyobb jót szolgálok. Elképzelhető, hogy fontosnak tartom megmutatni a gyerekemnek, hogy anyának az otthonon kívül is van világ. Lehet, hogy más az értékrendünk, hogy mások a prioritásaink, a lehetőségeink vagy másképp látunk dolgokat azokkal az anyukákkal, akik nem tértek vissza a munkába. Egy pillanatnyi kétségem sincs afelől, hogy ők is, én is, egyformán szeretjük a gyerekeinket. És végső soron semmi más nem számít.
