Igen, néha van bűntudatom
Mindezzel együtt persze, hogy néha érzek bűntudatot. Van, hogy haragszom magamra, amiért a nap végére fáradt vagyok. Ekkor arra gondolok, talán ha nem dolgoznék, ilyenkor még több türelmem lenne. Szégyellem magam, amiért a játszótéren néha elő kell vennem a telefont, hogy rápillantsak az e-mailjeimre. Ugyan a lányom eddig vidáman integetve szaladt be a bölcsis csoportszobája ajtaján, előre rettegek a naptól, amikor nem lesz kedve menni, sírva kapaszkodik majd a lábamba, és nekem azt kell mondanom neki: anyának muszáj dolgoznia.
Ugyanakkor tudom, hogy minden anya megkérdőjelezi néha a döntéseit. Minden anya érzi néha úgy, hogy a gyereke jobbat érdemelne, hiszen egyikünk sem tökéletes, neki pedig legalább annyi járna. Talán éppen ez a félelem az, amire szükségünk van, hogy minden nap megpróbáljuk a lehető legtöbbet és legjobbat adni magunkból, és csak remélhetjük, hogy ezzel eleget adunk.
