A csontokból ugyanis sem az egyikre, sem a másikra nem lehet következtetni, a kutatókat éppen ezért foglalkoztatja a kérdés: egyáltalán hol lehetett a dínók alfele?
Első pillantásra úgy tűnhet, hogy a régóta kihalt állatok párzási viselkedésének dekódolása szinte teljesen lehetetlen feladat. Szerencsére Rob Knell, a Queen Mary evolúciós ökológusa biztosította a BBC újságíróját arról, hogy vannak rejtett nyomok az ősmaradványokban.
Furcsa testrészek és furcsa funkciók
„A dinoszauruszokkal kapcsolatosan sok furcsa dolog van – amit egyesek bizarr szerkezeteknek neveznek” – mondja Knell. „Ez a karizmatikus vonzalmuk része. Tehát a stegosaurus tányérjai, a spinosaurus nagy vitorlája, a triceratopsok fodrai, szarvai és az összes többi ceratopsia… Ezek mind jó jelöltek mert szexuálisan kiválasztott tulajdonságok.” Olvass még a témában
A tudósok sok esetben évszázadok óta vitatkoznak ezeknek a szerkezeteknek a funkcióiról, például arról a különös elméletről, hogy a hadroszauruszok vízi élőlények voltak, és a taréjukat légcsőként vagy légkamraként használták. Ezek az elméletek néha túl furcsák voltak ahhoz, hogy hihetőnek tűnjenek. Amikor a T. rexet 1900-ban először felfedezték, karjait szinte túl kicsinek ítélték ahhoz, hogy hozzá tartozzanak. Kezdetben azt hitték, hogy egy másik csontvázból származnak.
Egy 2009-es tanulmányban több triceratops egyed koponyáján észlelt sérülések mintázatát elemezték, és azt találták, hogy összhangban vannak más triceratopsokkal folytatott harcokkal. Ezzel a kutatók megtalálhatták az ősi szexuális rivalizálás kísérteties jeleit.
