Pontosan mi az, ami hatást gyakorol ránk?
Demográfiai szempontból sokat számít a várható élettartam kitolódása. Ahogy nő az életévek száma, úgy változnak az igényeink. Már távolról sem arról van szó, hogy egy házasság legfeljebb 20-30 évet élhet meg, és a korai halálozás miatt életbevágóan fontos, hogy minél előbb családot alapítsunk – és lehetőleg minél több utódot vállaljuk a gyermekhalandóság végett.
Mindezek erősen befolyásolják a kapcsolati mintákat, többek között azzal, hogy az általunk megélt évek számával nő az igény arra is, hogy többet legyünk egyedül és jobban megismerjük önmagunkat.
A természetes igény mellett viszont ez kényszer is. Tanulmányok szerint nő az özvegyek száma, ahogy azoké is, akik válás miatt lesznek egyedülállóak – akár szülőként. Mivel ez összekapcsolódik a hosszabb élettartammal, automatikusan nő az egyedül töltött évek száma is.
Kevesebb nagycsalád a társadalomban
Alacsonyabb azoknak a száma is, akik nagycsaládos környezetben nevelkednek, pedig ehhez társulhat a statisztikák szerint a házasságkötések magasabb aránya. Ahogy arról volt szó, ezek száma is csökken sőt, a házasságkötés ideje is egyre kitolódik. Olvass még a témában
Mivel később keressük és találjuk meg az ideális partnert, már csak biológiai okokból kifolyólag is egyre később alapítunk családot – már, ha egyáltalán alapítunk, hiszen erre vonatkozóan szintén kisebb a nyomás.
Eltolódott a nemek aránya
A harmadik, nagyon jelentős ok az, hogy eltolódott a nemek aránya, és ez értelemszerűen okoz komoly problémát mind a házasságok, mind úgy általában a kapcsolatok vonatkozásában. Azokban a társadalmakban, ahol ez a kiegyensúlyozatlanság megfigyelhető, kiugróan magas az egyedülállók száma. A jelenség általánosan érti Kínát, Koreát és India egyes részeit – tehát a legsűrűbben lakott, vagy éppen legnagyobb országok közé tartozó népeket.
A háttérben főleg a szelektív abortusz, valamint a fiúgyermekek előnyben részesítése áll. A felnőtt generációk vonatkozásában akár hatalmas eltérések is lehetnek: egyes területeken az arányszámítás szerint 1 férfira csak 0,6 nő jut. Ez pedig azt jelenti, hogy csaknem minden második férfi pár nélkül marad, míg a globális becslések szerint a férfiak kb. egyharmada egyáltalán nem számíthat állandó partnerre az életében.
Ennek egyébként az ellentéte is megfigyelhető, főleg a nyugati társadalmakban, ahol a belső migráció, valamint a vallási szokások következtében (pl. a nők odaköltözhetnek a férfiakhoz, de a férfiak nem a nőkhöz) inkább a nők azok, akik nagyobb arányban egyedülállóak. Amerikában pl. vannak olyan nagyvárosok, ahol 32%-kal többen vannak a szinglik nők, mint az egyedülálló férfiak.
Ezeket az egyenlőségeket még tovább növelik a háborús helyzetek. A frontra jellemzően férfiak mennek és ők azok is, akik az országok közti migrációban részt vesznek. Igyekeznek biztos otthont keresni, hogy majd a család is csatlakozhasson. Akár sikerül, akár nem, az biztos, hogy demográfiai szempontból ez is eltolódáshoz vezet, már csak azért is, mert a fiatal korosztály tekintetében akár 80% is lehet a férfi menedékkérők száma, szemben a nők 20%-ával.
