Erősségként mindenképpen meg kell még emlékeznünk a filmzenéről, ami helyenként mintha jobb lenne, mint maga a vizuális élmény – aki szereti John Lennont, az mindenképpen talál majd csemegéket ebben a moziban is, hiszen az útját kereső Collins már-már éteri magaslatokba emelve tiszteli Lennont, aki amolyan ikonná válik a film során.
Kapunyitás vagy -zárási problémákra fogékonyaknak, zenét szeretőknek, valami könnyű, mégis mondanivalóval megspékelt történetre vágyóknak, és persze Al Pacino rajongóknak meleg szívvel ajánljuk a Danny Collinst.
