Ha a kromoszómák végein kupakszerűen elhelyezkedő telomer (mint a cipőfűző végén a rövid védő plasztik szakasz) minden sejtosztódást követően rövidül, és elér egy kritikus rövidülést, akkor már nem tudja eredményesen védeni a DNS láncok végeit, azok genetikai információja összekuszálódik, sérül, és emiatt a létrejött új, de rossz minőségű sejtek gyors pusztulásra vannak ítélve. Abban az esetben, ha káros környezeti hatások, vagy más okok miatt ez hamarabb bekövetkezik, akkor az adott szervünk szöveteinek utánpótlása egyre jobban zsugorodik, és felgyorsuló öregedési folyamat következhet be. Ezt fékezi „telomer-tatarozó” képességével telomeráz enzim, amely a szervezeti sejtjeink többségében már csak igen kis aktivitással van jelen.
Amerikai kutatások alátámasztották, hogy a sejten belül a telomer rövidülést ellensúlyozó telomeráz aktivitása optimális életmóddal, különféle kémiai beavatkozásokkal, embernek adható baktövis kivonattal javítható. Zajlanak az állatkísérletes genetikai manipulációk is az öregedés telomeráz függő mechanizmusainak befolyásolására. A baktövis hatásai alapján a szépségápolásban és az egészségmegőrzésben juthat kulcsszerephez. Már csak azért is, mert gyökere szaponin hatóanyagon kívül további (flavonoid, stb) , a sejtműködés szempontjából jótékony vegyületekkel rendelkezik.
Tudományos bizonyíték
Tudomásunk szerint több, különböző mértékű tudományos hitelességgel bíró közleményt találhatunk ezekről az izgalmas kérdésekről a nemzetközi szakirodalomban és népszerű tudományos ismertetőkben. Tudna-e ismertetni olvasóink részére pár valóban tudományos súlyú közleményt, amik megfelelő keretbe helyezhetik és bizonyíthatják a baktövisnek az egészséges öregedést biztosító, tehát a felgyorsuló kóros öregedés ellen védő hatásait? Olvass még a témában
Kellő számú vizsgálat alapján igazolt, hogy a különböző fejlettségű állati szervezetek sejtjeiben a telomer hossza fordított összefüggést mutat a biológiai öregedés mértékével. Hangsúlyozandó azonban, hogy emberben ez az összefüggés csak nagyszámú egyed adatainak feldolgozásakor kapott átlagos összefüggés, igen nagy szórással. Így az egyedek közötti jelentős különbségek miatt nem lehetséges, hogy egy 40-50 éves személyt a telomerének hossza alapján felelősséggel véleményezhessük biológiai megöregedése fokáról (bármennyire divatossá vált ez az Egyesült Államokban), és elemezhessük várható élethosszát. (Kivéve azt az igen ritka szituációt, mikor már szinte minden vizsgált sejtben kritikus mérvű telomer megrövidülést észlelünk.)
