Milyen alapelvek szerint készülnek a csodaszép ruháid, és kik az elsődleges célközönséged?
Mindig a magyar népművészet a kiindulási pontom, ezért is szoktam viccesen mondani, hogy ha én innen merítek, sosem lehetek minimalista! Használom őseink szimbólumrendszerét, tanulom, mi mit jelentett nekik, s próbálom ezt tanítani a sok követőmnek is. A hímzéseket vegyesen használom a ruhákon; kézi, kézi-gépi, riselt és egyéb technikákat vegyesen. De már használtam CNC marást, 3D nyomtatást is. Szóval nem félek vegyíteni a régit az újjal, én ebben hiszek.
Amúgy a régiek is ezt tették: haladtak a korral. Eleinte csak azt a textilt használták, amihez ők termesztették az alapanyagot, (kender, len, stb.) de később, amikor megjelentek a gépi textilek, csipkék, megváltoztak a viseletek is. Van egy csodás mondás: „a népművészet nem beteg, hogy ápolni kelljen és nem rab, hogy őrizni kelljen, és a tüzet kell továbbvinni, nem a hamut”. Én ezt úgy teszem magamévá, hogy minden nap hordok viseletet és mindenkinek példát mutatva járok elől a népművészet élővé tételében.
A célközönségemet nehéz meghatározni, mert Anyukája révén volt 2 éves megrendelőm, és volt 85 éves is. Eleinte inkább azok jöttek hozzám, akik néptáncosok, népi énekesek, de most már az ismertség, a sok együttműködés és az online jelenlét révén sokkal több emberhez és szélesebb réteghez eljutottam. Olvass még a témában
