Mi inspirál a különleges, egyedi ékszereid elkészítésekor, és milyen technikákkal dolgozol?
Ma divatosan azt mondhatnánk, hogy a fenntarthatóság és környezettudatosság, de igazából őseink e mentén éltek természetesen. Megjavították, ami elromlott, befoltozták, ami kilyukadt. Így rengeteg régi alapanyagot használok: régi hímzések, gobelinek, zarándok, érmek, pénzérmek, Mária medálok mind új életre kelnek nálam. Sőt nagyon sokan úgy jönnek hozzám, hogy a családi örökségüket foglaljuk be az ékszerekbe, és adjunk új életet. De a legszebb történet az volt, amikor a dédnagyapa hadifogság idején készült fafaragásait hímeztük rá a dédunoka szoknyájára.
Állandóan újabb és újabb technikákat kutatok, de emellett abszolút használjuk a régi kézi vésést, amivel a fém felület olyan lesz, mintha hímzett lenne. Vagy befoglaljuk a vert csipkét, kézzel hímzett darabokat. Néha kalandozok az üvegművész énemmel, és pate-de-verre üveg medált tervezek. Vagyis megmintázom agyagból a formát, negatívot veszek róla és az üvegporral kitöltöm, kemencében összeolvasztom. Ez az ékszerem most Zadarban volt kiállítva, öröm, hogy ilyen helyekre is eljuthatok!
