És persze minden tökéletesen szabott, „mert valaki időt szánt arra, hogy megtervezze a ruhadarab szabását, szemben valami olyasmivel, ami eldobható, és csak azért készül, hogy fogyasztási termékként eladható legyen”, mint a fast-fashion darabok, teszi hozzá Serdari.
Mi pedig azért megjegyezzük: nem olyan nehéz átlátni a gyapjúkabátokon és sűrű szövésű selyemingeken, hogy észrevegyük, a csendes divat egyfajta marketingfogás is. A pandémia utáni nehéz gazdasági helyzetben a hatalmas logókkal díszített, nyilvánvalóan méregdrága anyagok viselése sokakból vált ki visszatetszést. Így nem meglepő, hogy a divatházak kicsit csendesebbek – de azért nem olcsóbbak – próbálnak lenni, amikor a termékeik értékesítéséről van szó.
