Szerencsére azért van, ami okot ad a bizakodásra: a képi világ továbbra is gyönyörű
A hangulat néhol most is magával ragadó. A színészek továbbra is tehetségesek, még ha most nincs is igazán mivel dolgozniuk. Ez a négy rész számomra csalódás volt – de nem reménytelen. A Stranger Things eddig mindig akkor volt a legerősebb, amikor minden előkészítés a helyére került, és végre elszabadulhattak az érzelmek, a tét és a kreativitás.
Őszintén bízom benne, hogy ez most is így lesz, és a karácsonyra érkező részek ismét felidézik, miért szerettünk bele anno Hawkins világába. A potenciál továbbra is ott vibrál a háttérben – csak remélni tudom, hogy végre hagyják is megszólalni.
